Könyvtárunk nagy számban őrzi a felvilágosodás korának magyar irodalmi emlékeit. A piarista rend tagjai maguk is tagjai voltak ennek a szellemi irányzatnak, jelentős művekkel járultak hozzá a magyar irodalom kincsestárához.
Milyen „eredeti bűnben” szenvedett a Kegyes Iskolák egyesülése az Isten Anyja Kongregációval, és miért váltak szét egymástól? Hogyan jutott a San Pantaleo anyaház a piarista rend birtokába? Miért került sor a Kegyes Iskolák Rendjének lefokozására? Minek volt köszönhető Kalazanci József szenttéavatása?
Ilyesféle kérdésekre adnak választ Sántha György (1917–1975) piarista tanulmányai. Munkásságát, Rómában végzett rendtörténeti kutatómunkáját Magyarországon kevesen ismerték. Művei eddig csak latinul, olaszul és spanyolul jelentek meg. A kevesek közé tartozott Albert István (1907–1991), aki római tartózkodása alatt, 1980–1985 között sorban lefordította rendtársa írásait. „Tudván azt, hogy latinul kevesen szánják rá magukat azok elolvasására”, ezzel akart „némi segítséget nyújtani azoknak, akiket érdekel rendünk története”.