A 1700-as évek elején Szegeden kórházba vittek egy Szőcs Ilona nevű fiatalasszonyt pestises tünetekkel. A betegség annyira elhatalmasodott rajta, hogy haldokolni kezdett. Elhívták a kórházlelkészt, aki kiszolgáltatta számára a szentségeket, majd homlokához és melléhez érintette tiszteletreméltó Pietro Casani atya képét. A beteg azonnal jobban lett, másnap már el tudott menni a szentmisére és nemsokára a kórházat is elhagyhatta.
Ki volt Pietro Casani, akinek közbenjárására visszanyerte egészségét? Ki volt ő, aki egy másik szerzetesrendből lépett át a piarista rendbe és vált a rendalapító legbenső munkatársává, ahogy a boldoggáavatási dokumentumok fogalmazzák: "Kalazancius jobbkeze, rendjének tartóoszlopa és alapja"? Milyen üzenete lehet egy háromszáz évvel ezelőtt élt piarista szerzetesnek a mai kor emberéhez?
Ezekre a kérdésekre keres választ Antonio Perrone piarista atya a Pietro Casani levelei első kiadásához írt bevezetésében. Ezt a kis írást adjuk most közre önálló tanulmányként. Aki jobban meg szeretné ismerni Pietro Casani életét és munkásságát, annak P. Mario Carisio könyvét ajánljuk: P. Pietro Casani delle Scuole Pie, Roma, 1990.
A boldoggáavatás (Róma, 1995. október 1.) nemcsak ünnep, henem üzenet is. Adja Isten, hogy e kis füzet segítségével minél többen meghallják azt az üzenetet, amelyet a mi Urunk küld nekünk, szolgája, Pietro Casani életének tanításával. Ha Rómában a Szent Pantaleon templomban megállunk sírja előtt, imádkozunk hozzá és megfogadjuk sírjára írt szavait, melyeket oly gyakran mondott a szenvedésekben és megpróbáltatásokban: "Nyugodjunk meg és imádkozzunk!" - talán megoldást találunk zaklatott és rohanó életünk sok problémájára is.
