Konrad Gessner (1516–1565) svájci orvos, természetkutató ötkötetes műve a modern zoológia kezdetének tekinthető, bár számos képzeletbeli és mondabeli állat leírását is tartalmazza, de a 10e folión közölt, mintegy 1000 metszettel ellátott munkában szisztematikus leírást adott az állatokról.
Conrad Gessner apja zürichi szőrmekereskedő volt. Lausanne-ban görög nyelyvtant oktatott, majd visszatért szülővárosába, ahol természettörténetet tanított, és orvosi praxistfolytatott. Gessner kulcsszerepet játszott a tudományos könyvkiadás szabályainak kidolgozásában. Elsődleges célkitűzése az volt, hogy könnyen kezelhető és hatékony enciklopédiák, valamint bibliográfiák készítésével segítséget nyújtsanak az egyre növekvő könyvtermelés, és így általa az egyre több elérhető információ erdejében. Így szükségesnek látta egy "bibliográfiai rnedszer megalkotását." Gessner Bibliotheca universalis című művében összesen háromezer szerző majd tizenkétezer, tudományosan legfontosabbnak ítélt munkáját gyűjtötte össze. A műben a tételek szabványosított leírással szerepelnek, a modern elveknek megfelelően utalók és mutatók is megjelennek a műben.
A Historia animalium 1551–1558 között jelent meg, latin és német nyelvű kiadásait generációk forgatták és csodálták Európa-szerte. Gessner 
monumentális munkája megpróbál kapcsolatot teremteni az állatvilág ősi ismeretei és az akkoriban ismert tények között. A mű címe megegyezik Arisztotelész munkájával, klasszikus forrásokra épül, támaszkodott Plinius munkáira, sokat idézi a Physiologust, az ókor-középkor mondaszerű, vallási szimbolikával ellátott állattani művét. Enciklopédikus művet kívánt írni, így kelet-indiai lényeket, Újvilágból hozott állatokat éppúgy szerepeltet a műben, mint az európai hétköznapok állatait. Igyekszik megkülönböztetni a tényeket a mítoszoktól és a népszerű tévhitektől, ismerteti az akkori közismert tudást, majd ehhez hozzáfűzi saját tudós megfigyeléseit, hogy így adja az állatok természetrajzának átfogó leírását. 
Részletesen leírja napi szokásaikat, mozgásukat, esetleg a gyógyászatban, táplálkozásban való felhasználásukat. Az első kötet az "elevenszülő" négylábúakat, a második a tojásrakó hüllőket, a harmadikban a madarakat, a negyedikben a halakat, az ötödikben a kígyókat és a skorpiókat mutatja be.
Könyvtárunk példánya Georg Renner, a frankföldi Vach evangélikus lelkésze, a harmincéves háború korának krónikásának tulajdonában volt. Az elefánt képénél saját élményeit is bejegyezte a könyve: „1629. május 7-én, Cantate vasárnap utáni csütörtökön ...fiammal, Daviddal, Nürnbergen, az ispotályban egy 10 éves elefántot láttam, amely lefeküdt, letérdelt és az embereknek reverenciát tett.” Ez nem véletlen, IV. Pál pápa idején ,Gessner protestáns volta miatt, felvették a katolikus egyház tiltott könyveinek listájára. A 19. században Dezséri Bachó Bálint tulajdonában volt. A dezséri Bachó család Trencsén megyéből származott, a Csáky család szendrői tiszttartójaként dolgozott. Fia, Bachó Viktor (1849–1888) építész volt a szegedi piarista gimnázium tervezője. Elképzelhető, hogy a kötetek Bachó Viktoron keresztül kerültek a piaristák tulajdonába.
Bácskai-Horváth Hajnalka
