A könyvtár nélküli kolostor olyan, mint a fegyver nélküli vár
Hétfő - péntek: 9-16
Hétvégén: zárva
A piarista rend alapításától fogva nyitott volt a változó világra és kereste azokat az eszközöket, amivel a gyermekek nemcsak jobb emberek, hanem jobban felkészültek is lehettek, mint kortársaik. Ezen módszerekkel megismerhették az őket körülvevő világot, megfelelő tudásra tehettek szert, amivel eligazodhattak Isten teremtett világában. Ehhez jól felkészült, széles ismeretekkel rendelkező, az új módszerekre nyitott, bátor tanárokra volt szükség.
A hetekben az elektronikus média rendkívül nagy számú cikkben foglalkozik II. Erzsébet brit uralkodó elhunytával és a temetés külsőségeivel. Nem volt ez másként a régebbi időkben sem. Hasonlóan nagyszabású rendezvénysorozat és nagy érdeklődés kísérte Magyarország talán legnagyobb hatású női uralkodójának, Mária Teréziának elhunytát és temetését is.
Az 1780. november 29-én történt halálesetet követően az egész országban mindenütt tartottak különféle megemlékezéseket, melyekről több könyvtárunkban őrzött nyomtatvány és grafika tanúskodik.
A gyászmisék, megemlékezések prédikációit nyomtatásban is megjelentették, melyekhez grafikai díszítésként a castrum dolorisok metszetes ábrázolásai szolgáltak.
A barokk korban, különösen is a Habsburg Birodalom területén az uralkodói, főúri, főpapi gyász látványos megnyilvánulása volt a castrum doloris (lat. ’fájdalom vára’) állítása. Ezek félig ravatalra, félig mauzóleumra emlékeztető kapuszerű, hatalmas, fa építmények voltak, melyeket általában a templomok főoltára elé állították. Szimbolikájában a minden ember fölött győzedelmeskedő Halál alakja mellett megjelennek az örök élet reményének jelképei is. Maga a kapu forma is a János evangélium soraira utal: „Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőt talál.” (Jn 10, 9). A castrum dolorison megjelennek az elhunyt személyt életében felékesítő erények és címek allegóriái is.
Mária Terézia királynő elhunyta után a vármegyék is ilyen castrum dolorisok állításával és gyásszertartásokkal emlékeztek az uralkodóra. A vármegyei és városi megemlékezések aktív szereplői voltak a városban élő piarista tanárok is, akiket széles körű irodalmi, építészeti és művészeti tudásuk tett különösen is alkalmassá a gyásszertartások megszervezésére. Pest vármegye a Ferenciek terén álló pesti ferences templomban 1781 januárjában építtette meg Mária Teréziára emlékező castrum dolorisát. Az építményt Schaffrath Lipót (1734-1808), a pesti piarista gimnázium igazgatója tervezte. Négy oldalán pedig Zimányi Lajos István (1748-1805) piarista tanár négysoros epigrammái voltak olvashatók. A castrum doloris tervei szerencsés módon fennmaradtak, és jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok gyűjteményében találhatóak. Részletes leírását és a képeket Serfőző Szabolcs: Mária Terézia castrum dolorisa a pesti ferences templomban 1781 januárjában című tanulmánya közli.
Még egy piarista vonatkozású castrum dolorisról ismerünk képi ábrázolást, ezúttal könyvtárunk állományában. A nagykárolyi piarista templomban is állítottak castrum dolorist Mária Terézia emlékére. A képi ábrázolása Berents Keresztély (1742-1793) piarista tanár gyászbeszédét közreadó nyomtatványban maradt fenn. A királynő halálára írt gyászbeszéd a nagykárolyi piarista templomban hangzott el 1781. janur 15-én, és ugyanitt jelent meg Eitzenberger Ferenc könyvnyomdájában. A grafikát Mazenkopf Péter készítette.
A castrum dolorison megjelenik Mária Terézia portréja és Magyarország címere is. Az építményt a négy erény (okosság – prudentia, igazságosság – justitia, erősség – fortitudo és mértékletesség – temperantia) allegórikus alakjai veszik körül, gyertyák sokaságával. Ezek az erények Berents Keresztély prédikációjában is megjelennek. A prédikáció bővebb ismertetése Maczák Ibolya tanulmányában olvasható: A biblikus mitizáció sajátos formái Mária Terézia halotti reprezentációjában. 
