Könyvtárunk egyik féltett kincse, legrégibb kéziratos kódexünk az ún Biblia Parisiensis. A kötet a XIII. század közepén készült párizsi kódexmásoló műhelyben. Íróanyaga nagyon finom vékony pergamen (velum). A szöveget ún. littera parisiensis írással valószínűleg egy személy írta. A kódex elején megcsonkult, a hiányzó két levelet (Szt. Jeromos bevezetése a Vulgata szövegéhez) a 19. század elején, az újra kötéssel egy időben pótolták, és littera parisisensist utánzó írással kiegészítették.
Medvigy Mihály piarista tanár liturgikus könyvkülönlegessége
„Bölcsesség, igazhívők, hallgassuk a szent evangéliumot! Szent N. evangéliumának olvasása”
Ezzel a fennhanggal kezdődik a bizánci rítusú egyházakban az evangélium felolvasása. A liturgia keretében nem a mindennapokra szánt Bibliából hangzik el az Örömhír, hanem külön erre a célra készített Evangéliumos Könyvből (görögül: Euangelion). Mindig a templomok oltárasztalán helyezkedik el -szemben a latin egyház gyakorlatával, emiatt szépen megmunkált, díszes, fémveretes borítóval rendelkezik. A mellékelt képen egy ilyen, könyvtárban őrzött mű látható. Kötése vörös bársony, sárgaréz veretekkel, a sarokveretek a négy evangélistát ábrázolják attributúmaikkal, a középvereten Krisztus feltámadása látható. A kötet ószláv nyelvű, illusztrált, Moszkvában nyomtatták 1900-ban. Az első tábla belső oldalán az adományozó bejegyzése szerepel.
„Gyújtsd föl szíveinkben, emberszerető Urunk, istenséged ismeretének tiszta világosságát, nyisd meg lelki szemeinket evangéliumi tanaid megértésére! Oltsd belénk a te boldogító parancsolataid félelmét, hogy minden testi kívánságot legyőzvén, lelki életet éljünk, mindent tetszésed szerint gondolva és cselekedve! Mert te vagy lelkünk és testünk megvilágítója, Krisztus Isten, és téged dicsőítünk kezdetnélküli Atyáddal, legszentebb, jóságos s elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor s örökkön-örökké. Amen.”
(Imádság Aranyszájú Szent János Isteni Liturgiájából)
