Török ősnyomtatvány Bajtay Antal püspök könyvtárából

A Központi Könyvtár raktári rendezési munkái kapcsán sokszor olyan kötetek kerülnek a könyvtáros kezébe, melyek első pillantásra nem tűnnek különösebben érdekesnek, de a későbbi munka során kis nyomozással kiderül, hogy a kopott borító értékes, különleges könyvet rejt, mely földrajzi és történeti szempontból is messzi vidékekre vezeti a kutatót, érdekes kapcsolatokra mutat rá.

Könyvtárunkban jelenleg folyik Bajtay Antal piarista tartományfőnök, 1762 és 1772 között erdélyi püspök, magánkönyvtárának rekonstrukciója, aminek során több rendkívül érdekes és értékes kötet kerül napvilágra. A II. József császár nevelőjeként is érdemeket szerzett tudós tanár könyvei között találtunk egy francia nyelvű török nyelvkönyvet, melyen látszott, hogy egykori tulajdonosai sokat forgatták. Még a margók levágásával, jelzőfülek kialakításával is igyekeztek könnyebbé tenni a könyv használatát. A 18. századi Erdély ezer szállal kapcsolódott a vele határos Oszmán Birodalomhoz. Nem csoda hát, ha Erdély katolikus püspöke is beszerzett egy török nyelvkönyvet. A címlapon olvasható bejegyzés tanúsága szerint a kötet 1764-ben a gyulafehérvári papnevelő intézet könyvtárának tulajdonában volt. Más könyvekkel együtt innen emelte át Bajtay püspök a saját személyes könyvtárába, és halála után hagyatékával együtt került a piarista rend tulajdonába.

A kötetet 1730-ban nyomtatták Isztambulban, Ibrahim Müteferrika nyomdájában, melyet a török nyelvű nyomdászat megalapítójának tekintik. Az 1728 és 1742 között működő nyomda 17 nyomtatványának példányait pedig „török ősnyomtatványként”, nagy becsben tartanak. Ez a nyomda a magyar kultúrtörténet számára is érdekes, ugyanis az alapítója Ibrahim Müteferrika magyar ember volt, aki bár törökké lett, magyar kapcsolatait egész életén át megőrizte, többek között tolmács és kapcsolattartó volt a Rodostóban száműzetésben élő II. Rákóczi Ferenc és a török porta között.

Ibrahim Müteferrika magyarországi életéről és az Oszmán Birodalomba kerüléséről nagyon keveset tudunk. Eredeti magyar neve sem ismert. Ő maga egy 1710-re keltezhető iszlám apologetikus teológiai értekezésében így vall múltjáról: „Úgy rendeltetett, hogy ez a gyenge és erőtlen szolga a tudatlanság korszakában Magyarországon, Kolozsvár városában született.” A születési helyét tehát tudjuk, ideje azonban nem ismert. Feltehetően 1670 és 1674 közé tehető. Feltehetően a kolozsvári unitárius kollégium növendéke volt, talán lelkésznek készült. Törökországba kerülésének körülményeit is homály fedi. Rákóczi Ferenc svájci származású udvari embere, César de Saussure emlékirataiban azt írja, hogy szegény kolozsvári szülők gyermekeként született, és török fogságba esett. Rabszolgaként nagyon kegyetlen urat kapott. Nehéz sorsából csak úgy szabadulhatott meg, hogy törökké lett, felvette az iszlám hitet és az Ibrahim nevet. Más források szerint a 18. század elején a Habsburg Birodalom részévé váló Erdélyben kezdődő rekatolizáció és az unitáriusokat érő üldözés miatt menekült Törökországba, és itt tudatos belső folyamat eredményeként vette fel az iszlám hitet. Tanult, muzulmánná vált emberként megnyílt számára az érvényesülés lehetősége, szultáni udvari tisztviselő lett. Erre utal a ragadványnévvé vált müteferrika tisztség, melyet feltehetően 1716-ban nyert el. A müteferrika szó jelentése „sokoldalú”. Tisztségként a kényes diplomáciai megbízásokat is végző hivatalnokok megnevezése volt. 1720-tól rendszeres javadalmazás fejében II. Rákóczi Ferenc mellett volt portai összekötő és tolmács, egészen a fejedelem 1735-ös haláláig. Ibrahim effendiről de Saussure mellett Mikes Kelemen is megemlékezett leveleiben, a fejedelem pedig halála előtt a portához írt búcsúzó levelében (amely szintén Mikes Kelemen írásain keresztül maradt fenn) emlékezik meg róla: „A Császár kegyelmességébe ajánlom … kiváltképpen Ibrahim hív tolmácsomat. A mindenható Isten jutalmaztassa meg legdrágább áldásival velem tett jótéteményeiért.” (Mikes Kelemen: Törökországi levelek és misszilis levelek. Budapest, 1966. 209. p.)

Mivel Rákóczi Ferenc mellett 1721-től egy Musztafa nevű tolmács is teljesített szolgálatot, elképzelhető, hogy Müteferrika elsősorban Konstantinápolyban képviselte a fejedelem ügyeit. E munkája mellett került sor a nyomdaalapításra is. Ezt az 1703-ban trónra lépő III. Ahmed szultán és Nevsehirli Dámád Ibrahim pasa nagyvezír által megindított nyugati nyitás és modernizáció tette lehetővé. Az élénkülő diplomáciai kapcsolatok és kulturális nyitás miatt a nyelvtanulás, az európai történelmi és földrajzi munkák török fordítására is igény keletkezett, és megerősödött az érdeklődés a technikai újítások így a könyvnyomtatás iránt is. Ibrahim pasa nagyvezír segítette a nyomdaalapítás munkálatait, amihez jó alapot adott Müteferrika személye, aki a nyomdászat és a reáltudományok iránti nyitottságot és ismereteket, humanista műveltséget kolozsvári iskoláztatásából hozta magával. A könyvnyomtatás szándékát szintén támogatta az újonnan kinevezett konstantinápolyi francia követ, Villeneuve márki is, aki levelezéseiben folyamatosan tájékoztatta a francia udvart, és a legfrissebb kiadványokból egy-egy példányt el is küldött Versailles-ba, így európai érdeklődést és figyelmet keltve a kezdeményezés iránt.

A nyomdaeszközöket és szakembereket Bécsből hozatták, akik a nyomtatáshoz szükséges arab betűk kivésésével kezdve végezték a nyomdai feladatokat. Hat sajtóval végezték a könyvnyomtatást. Ebből kettőt a térképek sokszorosítására állandósítottak. A következő években egyre-másra készültek az elsősorban földrajzi, történelmi tárgyú, orientalista témakörű könyvek. Több közülük térképekkel, metszetes illusztrációkkal gazdagon díszített kiadvány volt. Kinyomtattak útleírásokat politikafilozófiai sőt még a mágnesességről szóló munkákat is. 1732-ben megjelentette saját államelméleti írását is, amelyben török birodalom gyengeségének okaira világít rá, és felveti a lehetséges megoldási lehetőségeket is. A mű központi kérdése a hadsereg reformjának szükségessége.

A könyvtárunkban őrzött, 1730-ban megjelent kötet a nyomda nyolcadik, és egyben egyetlen nyugati típusú, latin betűs kiadványa. A német származású jezsuita misszionárius, Jean-Baptiste Holderman (1694-1730) Grammaire Turque című műve európaiaknak szánt török nyelvtankönyv. A nyelvtankönyvet elsősorban az isztambuli francia követség tolmácsnövendékeinek, a diplomáciai testület tagjainak szánta Müteferrika. A nyelvkönyv megjelenését a francia követség, a már említett Villeneuve márki is támogatta. Az 1000 példányban megjelent műből 200 példányt eleve a követség kapott. A nyelvkönyv a második legkeresettebb nyomdaterméke lett a tipográfiának. Ma Magyarországon négy példány létéről van tudomásunk: a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára egy hiányos kötetet, az OSZK, a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteménye és a Piarista Központi Könyvtár egy-egy teljes példányt őriz belőle. A 30-as években a nyomda működése a III. Ahmet és Ibrahim pasa uralmát megdöntő janicsárlázadás miatt megakadt. A Rákóczi környezetében élő, és így Müteferrikával is kapcsolatban álló de Saussure erről így ír:

„Ez a nyomda nem dolgozik sokat, és nem igen halad, mert Ibrahim pasa, a vezér, aki támogatta, nemsokára annak megalapítása után megöletett; továbbá azért nem, mert Ibrahim Effendi kiadványaiból keveset tud eladni. De ezen nem kell csudálkozni, mert azok a törökök, akik olvasni tudnak is – s nem ezek alkotják a nagyobb számot – , nem igen szeretnek olvasni és alig szórakoznak könyvolvasással. Ez az oka hogy Ibrahim drágán kénytelen könyveit eladni. Vásároltam az ő francia-török nyelvtanából egy példányt, mely 10 fondoukly zechinómba vagyis dukátomba került, holott e könyv, ha Franciaországban vagy Hollandiában nyomtatják, húsz szol(sou)ba sem került volna.” A nehézségek ellenére Müteferrika nyomdája 1729-34 és 1741-42 között összesen 17 kiadványt jelentetett meg kb. 25.000 példányban.

Müteferrika Magyarországgal kapcsolatos diplomáciai tevékenysége II. Rákóczi Ferenc 1735-ben bekövetkezett halála után sem fejeződött be. Az 1736-39-es orosz-osztrák-török háború idején a török kormány komolyan számolt a bécsi fogságból török földre szökött Rákóczi József erdélyi fejedelemként való visszatérésével. A francia diplomácia a háborús felek közötti tárgyalásokban közvetítő, mediátor szerepet igyekezett vállalni. A tárgyalások során a francia diplomácia szolgálatában álló egykori kuruc tiszt, Tóth András komoly szerepet töltött be. Tóth András a szabadságharc alatt II. Rákóczi Ferenc apródjaként is szolgált, majd követte a fejedelmet Lengyelországba és később Törökországba is. Innen állt később francia szolgálatba, és a Bercsényi-huszárezred tagjaként vállalt katonai és diplomáciai szolgálatot. 1737-től kezdve a béketárgyalások idején Tóth András és Ibrahim Müteferrika szoros együttműködésben dolgoztak. Barátságukat a származás mellett a magyar függetlenségi mozgalmakban játszott szerepük is erősítette. Delaria tolmács érzékletes módon mutatja be ezt a barátságot Villeneuve márkihoz intézett 1737. június 22-i levelében: „Ibrahim effendi nagy segítségünkre van. A közös hazájuk iránt érzett szeretetre való tekintettel Totte Urat teljes bizalmával tünteti ki. Az egyik nap tréfásan, de szívből jövő szavakkal illette: Magából francia lett a haza szolgálatáért, belőlem meg török.” A két magyar származású diplomata szerepét nagy mértékben felértékelhették a Rákóczi Józseffel kapcsolatos tervek, melyeket azután Rákóczi József betegsége, majd 1738 novemberében bekövetkezett halála keresztülhúzott.

Ahogy életének több részlete, úgy halálának körülményei is homályba burkolóznak. Minden valószínűség szerint 1747-ben hunyt el. Isztambul Kasimpaşa városrészében temették el, ahonnan sírkövét 1942-ben átvitték a mevleví dervisek isztambuli kolostorának sírkertjébe.

Ibrahim Müteferrika személyéről és tevékenységéről a magyarországi kulturális élet viszonylag későn szerzett tudomást. Az első igazán pontos és részletes híradás és bibliográfia 1795-ben, Horányi Elek piarista Memoria Hungarorumának pótkötetében a Nova Memoria Hungarorum et Provinicalium 1. kötetében jelent meg: Anonymus Hungarus sub nomine Ibrahim effendi (Ibrahim effendi néven ismert névtelen magyar). Ezután hét oldalon ismerteti a nyomda létrehozásának körülményeit, és szinte valamennyi nyomtatványát.

Mellszobra és 17 nyomtatványának címe az isztambuli fedett bazár antikvárius udvarában látható, a legjelentősebb török könyvtörténeti folyóirat címe is Müteferrika.