Nagykároly. Piarista iskolák

A Szatmár megyei Nagykárolyban a szatmári békekötés (1711) egyik szerzője, gróf Károlyi Sándor adott helyet a piaristáknak. Az 1725-ben kelt alapítólevél alapján 1727. szeptember 12-én foglalták el új működési területüket. Hamarosan megkezdték a tanítást, és átvették a ferencesektől a plébániát. Az osztályok száma állandóan szaporodott, ezért gróf Károlyi Antal 1766-ban jóval tágasabb épületet épített számukra. 1769–1769 között új barokk plébániatemplom is épült Kalazanci Szent József titulussal. A titulus megválasztására a rendalapító szentté avatása, aki a gróf fiának volt a védőszentje, adott alkalmat. A plébániát mindig a házfőnök vezette. A kis- majd később nagygimnázium tanítási nyelve – mint minden magyarországi gimnáziumé – 1844-től kezdve magyar volt. Tanulója volt Ady Endre és Jászi Oszkár. Trianon után 1922-től román nyelvű állami gimnázium, majd miután a második bécsi döntés következtében újból magyar terület lett, 1940-től magyar gimnáziumot működtettek a piaristák. Eközben, 1935-től 1940-ig a nagykárolyi rendház adott otthont a romániai rendtartomány noviciátusának. A gimnáziumot, amely 1943-ban Szatmár vármegye volt székházába költözött, 1948-ban újból államosították, 1949. augusztus 15-én pedig a piarista rendházat is feloszlatták, de a plébánia 1983-ig megmaradt piarista kézben. Az iskolában először magyar tanítóképző fiúinternátus, majd egy sor más intézmény működött. A rendszerváltás után 1992-ben Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum alakult. A Szatmári egyházmegye 2005-ben fönntartásába vette. 2004-től a rendház államosított keleti része ismét egyházi tulajdonba került, benne magyar piarista nővérek (Figlie povere di S. Giuseppe Calasanzio) nyitottak árvaházat kislányok számára 2005-ben.

(Borián Tibor - Koltai András - Legeza László: Piaristák. Mikes K., 2007. p. 57-58.)