A könyvtár nélküli kolostor olyan, mint a fegyver nélküli vár
Hétfő - péntek: 9-16
Hétvégén: zárva
A piarista rend alapításától fogva nyitott volt a változó világra és kereste azokat az eszközöket, amivel a gyermekek nemcsak jobb emberek, hanem jobban felkészültek is lehettek, mint kortársaik. Ezen módszerekkel megismerhették az őket körülvevő világot, megfelelő tudásra tehettek szert, amivel eligazodhattak Isten teremtett világában. Ehhez jól felkészült, széles ismeretekkel rendelkező, az új módszerekre nyitott, bátor tanárokra volt szükség.
A Liptó vármegyei Rózsahegyen gróf Löwenburg Jakab János főispán kezdeményezte a piarista iskola megalapítását adományával. III. Károly király jóváhagyása nyomán 1729. május 10-én érkeztek a piaristák a városba. A tanítást rögtön elkezdték a városháza melletti épületben. Saját rendházuk 1735-re készült el.
Rövidesen az iskola is megépült, sőt a felvidéki nemesi családok gyermekei számára konviktust nyitottak, amelyet az 1784-es császári rendelet zárt be. 1848/49-ben az iskolát is bezárták és csak 1862-ben indíthatták újra a kisgimnáziumot. A város 1891-ben nagyobb befogadású iskolát épített, és kötelezte magát fenntartására a minisztérium támogatásával. A rendház második emeletén rendezték be 1895-ben a rend Kecskemét után második stúdiumát, amely 1916-ig működött. Az iskolának az 1909-i adatok szerint 325 tanulója és 16 tanára volt a 8 osztályos gimnáziumban. 1918. december 16-án bevonultak a csehszlovák csapatok, és rendeletük szerint az iskolában csak szlovákul tudó diákok maradhattak. 1919. februárjában szlovák reálgimnáziummá minősítették a piarista iskolát. 1922. február 2-án a rendházat bérbe vette a szepesi püspök, aki még abban az évben jezsuitákat telepített a piarista intézménybe.
(Borián Tibor - Koltai András - Legeza László: Piaristák. Mikes K., 2007. p. 60.)
