A könyvtár nélküli kolostor olyan, mint a fegyver nélküli vár
Hétfő - péntek: 9-16
Hétvégén: zárva
A piarista rend alapításától fogva nyitott volt a változó világra és kereste azokat az eszközöket, amivel a gyermekek nemcsak jobb emberek, hanem jobban felkészültek is lehettek, mint kortársaik. Ezen módszerekkel megismerhették az őket körülvevő világot, megfelelő tudásra tehettek szert, amivel eligazodhattak Isten teremtett világában. Ehhez jól felkészült, széles ismeretekkel rendelkező, az új módszerekre nyitott, bátor tanárokra volt szükség.
A piarista rend múltját bemutató, tudományos alaposságú dolgozatok 1948 előtt többnyire a rendi iskolák értesítőiben, illetve a „Palaestra Calasanctiana" könyvsorozatban kaptak helyet. Utóbbi nem csak rendtörténeti dolgozatokat, hanem a piaristák legkülönbözőbb tudományágakban megírt doktori értekezéseit közölte. Kinyomtatásuk a doktori fokozat megszerzésének egyik föltétele volt. Ma ilyen föltétel nincsen, viszont sokakat érdekel a piarista rend múltja, amelynek például diákként maguk is részesei voltak. Ezért szükségesnek látszott, hogy nyomtatásban is közzé tegyük a jól sikerült disszertációkat, szakdolgozatokat, illetve a szerencsére létező rendtörténeti kutatások ilyen formában elkészült eredményeit, amelynek első két kötete 2007 őszén jelent meg.
Eddig megjelent kötetek:
A kecskeméti piarista plébánia hetven éve, 1948-2018Kozicz János, . - Budapest : Piarista Rend Magyar Tartománya, 2018. - (Magyarország piarista múltjából, 12.). - ISBN 978-615-5943-01-8
A kecskeméti piarista rendház és iskola mellett korábban méltatlanul kevés figyelem kísérte a legfiatalabb intézmény, az 1948-ban alapított, Szentháromságról elnevezett piarista plébánia működését. Holott talán ez az intézmény ágyazódott be leginkább a város társadalmi szövetébe. Ezért készült Kozicz János könyve, amely az első hét évtized történetét dolgozza föl, a nehézségekkel, kényszerhelyzetekkel teli kezdetektől a rendszerváltás pezsgő életéig, elsősorban a piaristák által vezetett plébániai és rendházi krónikák alapján, közel 100 korabeli fénykép segítségével.
A plébánia alapítását a város megnövekedett lakossága tette szükségessé, de a közvetlen indíttatást az adta Pétery József váci püspöknek, hogy az egyházi iskolák 1948. évi államosításával a piaristák Kecskeméten is munka nélkül maradtak. Mivel a plébánia 1956/1957-ben jelentős szerepet játszott a kecskeméti iskolai hitoktatás újjáélesztésében, bosszúból a kommunista hatalom 1958-ban eltávolíttatta Erőss József piarista plébánost, és 1978-ig a rendszerhez hű „békepapok” adminisztrálták a plébániát.
Tartalom:
A tatai piarista rendház története, 1943-1950Darvasy Mihály SchP, Biró Imre SchP, sajtó alá rendezte Túri Róbert, Koltai András; utószó Vizkelety András. - Budapest : Piarista Rend Magyar Tartománya, 2017. - (Magyarország piarista múltjából, 11.). - ISBN 978-615-80517-3-6 fűzött : 2100 Ft
A tatai piarista rendház és gimnázium működésének utolsó hét esztendejéről készült 300 oldalnyi, különlegesen részletes és alapos, kézzel írt krónika a téma és a szerzők szerencsés találkozásának köszönheti létrejöttét. A második világháború, a kommunista hatalomátvétel, majd az erőszakos államosítások és végül a rendház erőszakos fölszámolása fordulatokkal teli eseményeit ugyanis két rendtörténészi elhivatottságú piarista, két tartományfőnöki titkár, Darvasy Mihály (1917-1973) és Biró Imre (1883-1972) örökítette meg. (Az utóbbi Tatára kerülése előtt, 1943-ig, utóbbi pedig a tatai gimnázium államosítása után, 1948-tól volt tartományfőnöki titkár.) Írásukban kitértek a tatai és a tatabányai piarista iskola életére, egyházi rendezvényekre, cserkészkirándulásokra, a gazdasági helyzetre, harci cselekményekre, de szívesen megörökítették az őket érdeklő országos eseményeket is, mint Tomek Vince piarista generálissá választását vagy Mindszenty József prímás perét. A két piarista rendtörténész munkáját kötetünkben teljes terjedelemben, jegyzetekkel ellátva, néhány további följegyzéssel és térképvázlattal kiegészítve közöljük.
Tartalom:
Szenctől Tatáig: A piarista rend és a műszaki-gazdasági szakoktatás kezdetei Magyarországon : Tanulmányok és forrásokHegyi Ferenc SchP ; sajtó alá rendezte Koltai András és Szekér Barnabás. - Budapest : Piarista Rend Magyar Tartománya, 2016. - (Magyarország piarista múltjából, 10.). - 320 p. ; 24 cm. - ISBN 978-615-80517-2-9 fűzött : 2100 Ft
A Magyar Levéltárosok Egyesülete a monográfiák és tanulmánykötetek kategóriájában „az év levéltári kiadványa 2016” díjban részesítette.
Nem irtottak erdőt, nem terjesztették a földmíves kultúrát, abban a nagy munkában sem vettek részt, amely a kereszténységet és vele a nyugati műveltség elemeit hozta hazánkba. Ezt a feladatot … elvégezték azok a rendek, amelyek évszázadokkal korábban kapcsolódtak bele a magyar életközösségbe. A magyar piaristák … a szakoktatás és a gyakorlati nevelés terén úttörők. Ódon rendházaik képtárában néma tisztelettel szemléljük egyszerű szerzetesi alakjukat. … Körzőt, vonalzót, könyvet és fóliánsot szorongatnak a kezükben. Igen, ők a Scriptura duplexeken, Methodusokon, kereskedelmi akadémiai terveken törték inkább magukat. Iskoláik történetének legszebb lapjai közé tartoznak azok, amelyek megörökítik a 18. században … végzett ezirányú munkájukat. (Hegyi Ferenc SchP)
Hegyi Ferenc (1912-1983) piarista négy évtizeden át dolgozott azon, hogy fölkutassa a szenci piarista Collegium Oeconomicum (1763-1776) és a tatai Studium Cameraticum (1776-1780) történetét. E témában írott hét, kisebb-nagyobb terjedelmű tanulmányát most egy kötetben, forrásokkal, adattárakkal és ábrákkal kiegészítve adjuk közre.
Tartalom:
Ötven év a temesvári piarista gimnázium történetéből (1885-1935): Műveltség- és kortörténeti tanulmányokBoth Ferenc; sajtó alá rendezte Sas Péter. - Budapest : Piarista Rend Magyar Tartománya, 2015. - (Magyarország piarista múltjából, 9). - 427 p. ; 24 cm. - ISBN 978-963-89610-7-5 fűzött : 2100 Ft
„A piarista rend százhúsz esztendőn keresztül a legnehezebb viszonyok között végezte Temesvárt a nevelés és tanítás munkáját” – Így összegzett a kötet szerzője, Both Ferenc piarista szerzetes, pedagógus, irodalomtörténész. Rendje 1910-ben
állította a temesvári rendház és gimnázium élére. Az igazgatói tisztséget egészen 1924-ig látta el, miközben 1920-tól a piarista rend romániai provinciálisa is volt. Már 1912-ben megírta az akkor új épületbe költöző gimnázium történetét, 1928-tól pedig nekikezdett saját tapasztalatainak megírásához. „Benne éltem, s cselekvőleg is részt vettem a történeti eseményekben, miért is az események rugóit tisztán láttam, s amidőn elhatároztam, hogy Temesvár közönsége, ifjúsága, a piarista rend működése, s ezen korszak eseményeinek megörökítése céljából intézetünknek ezt a korszakát legnagyobb részt személyes följegyzéseim, levéltári s egyéb adatok, okmányok alapján megírom, tárgyilagosságra, hűségre, történeti igazságra törekedtem, hogy e könyv, mint a megszállás idejére eső egyik forrásmunka, szolgálatot tehessen a magyar történetírásnak.” – írta. Műve a súlyos időket átélő romániai magyarság és a bánsági főváros, Temesvár iskolaügyi krónikája a temesvári piarista gimnázium szempontjából. Rávilágít Temesvár és a Délvidék kulturális jelentőségére, és a magyar egyházak példátlan összefogására tanulóik érdekében. Nyíltan beszél a Bánság nemzetiségi ellentéteiről, a leventék mozgalmáról, a románosítás egyes állomásairól, a magyar értelmiség hősies ellenállásáról és a piarista rend nehéz helyzetéről. Világosan fogalmaz olyan ügyekben, amelyek a mai helyzetben is tanulságul szolgálhatnak. A kötetben nem csak Both Ferenc kiadatlan visszaemlékezése található, a hanem a temesvári piarista gimnázium történetéről 1912-ben megjelent írásának reprintje, és eddig ismeretlen fényképanyag is.
Koháry István emlékkönyv: a kecskeméti piarista gimnázium alapításának 300. évfordulójáraszerkesztette Kozicz János és Koltai András. - Budapest : Piarista Rend Magyar Tartománya, 2015. - (Magyarország piarista múltjából, 8). - 239 p. ; 24 cm. - ISBN: 978-963-89610-6-8 fűzött : 2100 Ft
Koháry István (1649-1731) gróf, országbíró, dunáninneni és bányavidéki főkapitány, Hont vármegye főispánja, a filozófia Bécsben tanult baccalaureus-a, nagybirtokos, államférfi és költő volt, aki gondosan irányított birtokainak jövedelméből számos módon gyarapította katolikus egyházát és magyar hazáját. Nagy jelentőségű alapítványai és kezdeményezései közül - a magyar történelem tragikus útvesztőinek következtében - az egyik legmaradandóbbnak a kecskeméti piarista iskola bizonyult, amely 1715 óta élő, és az alapító céljának megfelelően működő intézmény. Fönnállásának háromszázadik évfordulóján kilenc tanulmány, saját végrendelete és portréinak szinte teljes sorozata mutatják be Koháry István gazdag életének egyes oldalait: a katonát, a földesurat, a mecénást és a patrónust.
Tartalom
A magyar piaristák és a Tanácsköztársasága bevezetést írta Szakál Ádám SchP, a forrásokat sajtó alá rendezte Koltai András. - Budapest, Piarista Rend Magyar Tartománya, 2013. - (Magyarország piarista múltjából, 7). - 458 p. ; 24 cm. - ISBN: 978-963-89610-5-1 fűzött : 2100 Ft
A Tanácsköztársaság rövid időszaka a magyar történelem azon epizódjai közé tartozik, amelynek elfogultságoktól mentes történeti földolgozása még mindig nem nevezhető befejezettnek. A piarista rendtörténetírásnak sem tartozott kedvelt témái közé a proletárdiktatúra időszaka, amely a rendet rövid idő alatt igen súlyos válságba taszította, és komoly kérdéseket vetett föl a piarista szerzetesi élettel kapcsolatban is. Ennek a bonyolult kornak a megértésére és bemutatásra vállalkozott ez a kötet, amely két részből áll. Szakál Ádám bevezető tanulmánya fölvázolja az 1918/1919-es esztendő legfontosabb egyház- és oktatáspolitikai eseményeit, majd a proletárdiktatúra egyházellenes intézkedéseit. Ezek közé tartozott az is, hogy a szerzetesektől az "egyházi pálya" elhagyásáról szóló nyilatkozatot követeltek, amelynek aláírását hittagadást (aposztáziát) jelentett. A második részben a ez első kommunista diktatúrát átélt tizennégy piarista rendház akkori krónikái, valamint Tomek Vince és Révai (Rothsching) József piaristák visszaemlékezései olvashatók. Utóbbi különösen terjedelmes, és méltó társa a Tanácsköztársaság idejéről nyomtartásban is megjelent egyházi memoároknak. A harmadik rész a Tanácsköztársaság idején keletkezett, válogatott iratokat közöl, majd végül a magyar piaristák 1918/1919. év több forrásból rekonstruált névtára következik. A kötetet jónéhány, eddig publikálatlan egykorú rajz és fénykép illusztrálja, amelyek közül különösen értékesek Agárdy Gyula karikatúrái „a váci szovjet-piaristákról”.
A tartalomból:
Piarista eszmék és sorsok a 20. századból: TanulmányokSzende Ákos; szerkesztette Koltai András. - Budapest : Piarista Rend Magyar Tartománya, 2013. - (Magyarország piarista múltjából, 6). - 292 p. ; 24 cm. - ISBN: 978-963-89610-4-4 fűzött : 2100 Ft
„Az Egyház legjobb védelme híven előadott múltja” – vallja a kötet szerzője, Szende Ákos, akinek a kötetben tizenegy tanulmánya olvasható, amelyek egy vagy több piarista szerzetes sorsát, ilettve életének egy-egy életrajz különleges szeletét mutatják be a 20. század viharos második feléből. Az írások egy része a piarista pedagógia módszereit és hatásait tárja föl az iskolából kikerült diákok (mint Kovács Sándor szombathelyi püspök vagy a debreceni gimnáziumi önképzőkör egyes tagjainak) életpályáján, vagy pedig egy-egy nagyhatású tanári személyiség vonásait mutatja be. Nem kevésbé tanulságosak azonban azok az írások sem, amelyek egy-egy nem éppen kifogástalan életpálya okait és fordulatait kutatják, például olyanokét, akik valamilyen okból a kommunista diktatúra kiszolgálóivá vagy ügynökeivé lettek. A kötet legfontosabb piarista szereplői tehát a természetrajz szakos Karl János, az ökumenizmust előmozdító Fekete Antal, a kiscsoportokat vezető Török Jenő, a geodéta Rónai Jenő, az erdei munkás és plébános Gyüre László, a diktatúra éveiben állami iskolában tanító Balogh Lajos, Molnár István, Kőváry Károly, Egyed András és Vass Péter, a finnugor nyelvész Erdélyi István, a szombathelyi püspöki irodaigazgató Farkas Dénes, a filozófus majd vegyész Divald István és végül a szerző osztályfőnöke, a fizikatanár Kovács Mihály.
A kötetben olvasható tanulmányok:
A piarista nevelés újraindulása Szegeden 1991–1999szerkesztette Miklós Péter, a szerkesztésben közreműködött Károlyi Attila. - Szeged : Dugonics András Piarista Gimnázium ; Budapest : Piarista Rend Magyar Tartománya, 2013. - (Magyarország piarista múltjából, 5). - 196 p. ; 24 cm. - ISBN: 978-963-08-5309-5
Ismertető:
A szegedi piarista gimnázium falai között több mint százezer diák tanult az elmúlt csaknem háromszáz évben, Azonban az iskolát 1948-ban államosították, majd megszüntetették. 43 évvel későbbi újraindítása kihívásokkal teli pedagógiai munka volt, piarista szerzetesek és civil tanárok közös vállalkozása. „Szabadság és űr, a szárnyalás korlátlan lehetősége és a mérce hiányából adódó kivetettség, az újrakezdés áldása és a gyökértelenség” – így idézi fel az újraindulás időszakát a kötet előszavában Urbán József piarista, akinek első állomáshelye volt a szegedi gimnázium és rendház, később a gimnázium igazgatója, majd a piarista rend magyarországi tartományfőnöke lett. Abból az alkalomból, hogy 2012/2013-ban a Dugonics András Piarista Gimnázium 250. tanévét zárta le Miklós Péter történész, piarista öregdiák által szerkesztett tanulmányokkötetet, amely visszaemlékezéseket, az iskola történetéhez kötődő személyiségekkel készült interjúkat és fotókat közöl az 1991 és 1999 közötti időszakból. A kötet a szerkesztő történeti áttekintélsével, illetve Futó Béla piarista visszaemlékezésével kezdődik. Zombori István történész, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) szegedi elnöke arról értekezik, milyen szerepet játszott az újrakezdésben a KÉSZ, Vajda Tamástól pedig a Sík Sándor Piarista Egyetemi Kollégiumról olvashatunk. Nem maradt ki a kötetből az újraindult iskola zenei neveléséről szóló írás sem Lajos István tollából, Rakonczai János főiskolai tanár, öregdiák és az újraindulásban is szerepet vállaló tanár, valamint Sárközi Sándor piarista szerzetes szubjektív visszaemlékezései a piarista iskola világába engednek bepillantást. A beszélgetések még személyesebbé teszik a tárgyalt időszakot. A szegedi piarista gimnáziumban tanult például Paskai László bíboros is, aki a keresztény nevelésről beszél a kötetben, Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi püspök pedig nem csak diákként kötődött az intézményhez, hanem főpapként tevékeny szerepet vállalt az iskola újraindításában is. Az állam és a város nézőpontjáról a Szalay Istvánnal, Szeged egykori polgármesterével, illetve egyházi ügyekért felelős államtitkárral készített beszélgetés ad képet. A könyvben megszólalnak piarista atyák – Kállay Emil, Szegheő József és Urbán József – és tanárok is, mint Kakuszi Péter, Fodor Gábor, Angyal László és Károlyi Attila, jelenlegi igazgatóhelyettes. A kötet végén az újraalapítás kronológiáját találjuk, majd gazdag képanyagot, az 1991-es Veni Sanctétól az iskola mindennapjai, kirándulások életképein át a templom felszenteléséig.
További smertetők a kötetről:
A kolozsvári Kalazantinum története 1894–1916írták Russel Károly, Fekete Endre és Hám Antal piaristák, s. a. rend., szerk., és a kísésrőtanulmányt írta Sas Péter. - Budapest : Piarista Rend Magyar Tartománya, 2009. - (Magyarország piarista múltjából, 4). - 360 p. ; 24 cm. - ISBN 978-963-88543-1-5 fűzött : 1500 Ft
Az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó éveiben, 1894 és 1916 között piarista kispapok népesítették be a kolozsvári Farkas utca 4. számú házát, közvetlenül a szintén piaristák vezette főgimnázium mellett. Ott működött ugyanis a rend hittudományi és tanárképző intézete, a Kalazantinum. Igazgatója, Russel Károly két évtizeden át folyamatosan följegyezte az intézet mindenapjait, valamint Kolozsvár egyházi, tudományos, kulturális és politikai életének jelentősebb eseményeit. Krónikáját Fekete Endre, a rend tanügyi biztosa a Kalazantinum alapításának elbeszélésével, Hám Antal pedig az 1915/1916. évi események följegyzésével egészítette ki. A háromkötetes kéziratot, a békebeli Kolozsvár történetének sokszínű tükrét és egyedülálló forrását, Sas Péter művelődéstörténész rendezte sajtó alá.
„A Felség jókedvűen mosolygott, s midőn az igazgató látogatókönyv hiányában házunk történetének könyvével lépett eléje még egy kegyért esedezvén, Őfelsége a kérés elé vágván kérdezé: Beírjam a nevemet? S erre házunk történetének hetedik lapjára egyszerű könyvtári asztalunkon, közönséges széken ülve, közönséges tollal írta be felséges nevét: Ferencz József.”
Tatabánya és a piaristákHaraszti Mihály ; szerk. Koltai András. - Budapest : Piarista Rend Magyar Tartománya, 2009. - (Magyarország piarista múltjából, 3). – 188 p. ; 24 cm. - ISBN 978-963-88543-0-8 fűzött : 1500 Ft
Az 1930-as évekre a tatai piarista gimnázium diákjainak harmada vasúton járt be a szomszédos bányászközségekből: Alsógalláról, Felsőgalláról, Tatabányáról és Bánhidáról. A bejárók felügyelete és a vasúti közlekedés nehézségei állandó gondot jelentettek. 1944-ben néhány hétre, majd 1945-ben egy évre a tanári kar egy része Felsőgallára költözött és megnyitották a tatai gimnázium kihelyezett tagozatát. Az iskola további működését a kommunista jatalom meghiúsította, helyette 1946-ban Állami Gimnáziumot hoztak létre. Államosítás lett a sorsa 1948-ban a tatai gimnáziumnak, majd 1950-ben a piarista rendháznak is.
„Úgy érzem, hogy ennél gyökeresebben nem kapcsolódhatunk bele az új világba. Csak alapításunk elgondolásához térnénk vissza, ha a munkásosztály gyermekeit karolnánk fel.”
„A bányavidék szülői társadalma azzal a kéréssel fordult a tatai piarista gimnázium és a rend vezetőségéhez, hogy telepedjenek le állandóan a piaristák Tatabányán.”
„Vass tanár úr … kijelentette, hogy Sík Sándor estet fogunk rendezni. … Minden megvolt, csak a zongoráról hiányzott még egy csokor zöld. Elmentünk a Népligetbe lopni. A Pachmant majdnem elkapta a mezőőr.”
A magyar piaristák 1950-ben: Szétszóratás és újrakezdésBöszörményi Géza SchP ; a visszaemlékezések szerzői Szűcs Imre, Fazekas József, Galambos László, Biró Imre, Magyar István, Veszprémi Tibor, Etele György. - Budapest : Piarista Tartományfőnökség, 2007. - (Magyarország piarista múltjából, 2). – 208 p. ; 24 cm. - ISBN 963-06-3901-9 fűzött : 1500 Ft
Böszörményi Géza azt a rendtörténeti „pillanatot” ragadta meg, amikor a kommunista hatalom 1950 nyarán „megegyezésre” akarta kényszeríteni a magyar katolikus egyházat, ezért internálta a magyarországi szerzetesek mintegy negyedét, közel 3000 főt, köztük 50 piaristát is. Bár az ezt követően kikényszerített „megegyezés” alapján piarista rendet végül a hatalom nem számolta föl teljesen, hanem két iskolára korlátozta működését, az 1950. év a rend magyarországi történetének legsúlyosabb megpróbáltatását jelentette. A kötet Böszörményi Géza alapos, és az előzményeket is bemutató tanulmánya mellett visszaemlékezéseket és a témára vonatkozó iratokat is közöl.
„Az ávósok azután a kaput és minden ajtót puskatussal bevertek, függetlenül attól, hogy nyitva volt-e vagy zárva. (…) Berontottak a szobába. (…) Az elsők ránk üvöltöttek: »Fal felé fordulni! Kezeket föl! Féllábra állni!« Utólag meg-saccolni sem tudom, mennyi ideig tarthatott ez, de biztos, hogy legalább két óra hosszat. Akik átvonultak, belénk rugdostak, nyakleveseket adtak, gumibottal ütöttek, szuronyukkal böködtek felénk, stb. ”
„A szerzetesek a padláson laktak a földön, matracon, egymás mellett. (…) A püspöki palota kápolnájában miséztek. (…) Próbálták hasznosan tölteni az időt: angoltanfolyamot tartottak, jó hangulatú Kalazancius-ünnepélyt rendeztek, kugliztak, a nővérek pedig énekkart szerveztek.”
Bevezetés a piarista rend magyarországi történetének forrásaiba és irodalmábaKoltai András. - Budapest : Piarista Tartományfőnökség, 2007. - (Magyarország piarista múltjából, 1). – 276 p. ; 24 cm. - ISBN 978-963-06-3900-2 fűzött : 1500 Ft
Mindazon levéltári fondok, rendi krónikák, könyvek, tanulmányok, forráskiadványok és kéziratok fölsorolását nyújtja – a lehetőleg szerinti teljességre törekedve – amelyek a magyarországi piarista rendtartomány egészére, a rendházak és iskolák történetére, valamint a szerzetesek életére és munkásságára vonatkoznak. Emellett kísérletet tesz arra is, hogy bemutassa a rend általános és közép-európai történetének forrásait és irodalmát.
Tartalom: 1. Bevezető rész: segédletek és gyűjtemények (bibliográfiák, könyvtárak, levéltárak, kézirattárak, folyóiratok és értesítők); 2. Egyetemes rész: Egyetemes rendtörténet; 3. Általános rész: A magyarországi piarista rendtartomány története; 4. Intézményi rész: A magyarországi piarista intézmények története; 5. Személyi rész: magyarországi piaristák élete és művei; 6. Kitekintő rész: közép-európai piarista rendtörténet (Ausztria, Csehország, Morvaország és Szilézia, Lengyelország és Litvánia, Németország és Svájc); Kutatási útmutató; Névmutató.
