A piarista rend alapításától fogva nyitott volt a változó világra és kereste azokat az eszközöket, amivel a gyermekek nemcsak jobb emberek, hanem jobban felkészültek is lehettek, mint kortársaik. Ezen módszerekkel megismerhették az őket körülvevő világot, megfelelő tudásra tehettek szert, amivel eligazodhattak Isten teremtett világában. Ehhez jól felkészült, széles ismeretekkel rendelkező, az új módszerekre nyitott, bátor tanárokra volt szükség.
Budapest : Piarista Rend Magyar Tartománya, 2009. - (Magyarország piarista múltjából ; 4.). - 360 p. ; 24 cm
A magyar piaristák és a Tanácsköztársaság
Ismertető
A Tanácsköztársaság rövid időszaka a magyar történelem azon epizódjai közé tartozik, amelynek elfogultságoktól mentes történeti földolgozása még mindig nem nevezhető befejezettnek. A piarista rendtörténetírásnak sem tartozott kedvelt témái közé a proletárdiktatúra időszaka, amely a rendet rövid idő alatt igen súlyos válságba taszította, és komoly kérdéseket vetett föl a piarista szerzetesi élettel kapcsolatban is. Ennek a bonyolult kornak a megértésére és bemutatásra vállalkozott ez a kötet, amely két részből áll. Szakál Ádám bevezető tanulmánya fölvázolja az 1918/1919-es esztendő legfontosabb egyház- és oktatáspolitikai eseményeit, majd a proletárdiktatúra egyházellenes intézkedéseit. Ezek közé tartozott az is, hogy a szerzetesektől az „egyházi pálya” elhagyásáról szóló nyilatkozatot követeltek, amelynek aláírását hittagadást (aposztáziát) jelentett. A második részben a ez első kommunista diktatúrát átélt tizennégy piarista rendház akkori krónikái, valamint Tomek Vince és Révai (Rothsching) József piaristák visszaemlékezései olvashatók. Utóbbi különösen terjedelmes, és méltó társa a Tanácsköztársaság idejéről nyomtartásban is megjelent egyházi memoároknak. A harmadik rész a Tanácsköztársaság idején keletkezett, válogatott iratokat közöl, majd végül a magyar piaristák 1918/1919. év több forrásból rekonstruált névtára következik. A kötetet jónéhány, eddig publikálatlan egykorú rajz és fénykép illusztrálja, amelyek közül különösen értékesek Agárdy Gyula karikatúrái „a váci szovjet-piaristákról”.
A tartalomból
Bevezetés (Az alkalmazkodás kényszere: Az októberi forradalom és a piaristák; A Tanácsköztársaság egyházpolitikája és a piarista rend; A Tanácsköztársaság vezetőinek piarista múltja; A rendházak élete a Tanácsköztársaság idején; A Tanácsköztársaság következményei a piarista rendben)
Jászai Rezső: A budapesti rendház krónikája (részlet, 1918/1919)
Zimányi Gyula: A budapesti Kalazantinum krónikája (részlet, 1918/1919)
Révai József: A revolúciótól az evolucióig (visszaemlékezés 1918/1919-re)
Lóky Béla: A debreceni rendház krónikája (részlet, 1918/1919)
Brach József: A kecskeméti rendház krónikája (részlet, 1918/1919)