Könyvtárunk egyik féltett kincse, legrégibb kéziratos kódexünk az ún Biblia Parisiensis. A kötet a XIII. század közepén készült párizsi kódexmásoló műhelyben. Íróanyaga nagyon finom vékony pergamen (velum). A szöveget ún. littera parisiensis írással valószínűleg egy személy írta. A kódex elején megcsonkult, a hiányzó két levelet (Szt. Jeromos bevezetése a Vulgata szövegéhez) a 19. század elején, az újra kötéssel egy időben pótolták, és littera parisisensist utánzó írással kiegészítették.
Az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó éveiben, 1894 és 1916 között piarista kispapok népesítették be a kolozsvári Farkas utca 4. számú házát, közvetlenül a szintén piaristák vezette főgimnázium mellett. Ott működött ugyanis a rend hittudományi és tanárképző intézete, a Kalazantinum. Igazgatója, Russel Károly két évtizeden át folyamatosan följegyezte az intézet mindenapjait, valamint Kolozsvár egyházi, tudományos, kulturális és politikai életének jelentősebb eseményeit. Krónikáját Fekete Endre, a rend tanügyi biztosa a Kalazantinum alapításának elbeszélésével, Hám Antal pedig az 1915/1916. évi események följegyzésével egészítette ki. A háromkötetes kéziratot, a békebeli Kolozsvár történetének sokszínű tükrét és egyedülálló forrását, Sas Péter művelődéstörténész rendezte sajtó alá.
„A Felség jókedvűen mosolygott, s midőn az igazgató látogatókönyv hiányában házunk történetének könyvével lépett eléje még egy kegyért esedezvén, Őfelsége a kérés elé vágván kérdezé: Beírjam a nevemet? S erre házunk történetének hetedik lapjára egyszerű könyvtári asztalunkon, közönséges széken ülve, közönséges tollal írta be felséges nevét: Ferencz József.”
