A piarista rend alapításától fogva nyitott volt a változó világra és kereste azokat az eszközöket, amivel a gyermekek nemcsak jobb emberek, hanem jobban felkészültek is lehettek, mint kortársaik. Ezen módszerekkel megismerhették az őket körülvevő világot, megfelelő tudásra tehettek szert, amivel eligazodhattak Isten teremtett világában. Ehhez jól felkészült, széles ismeretekkel rendelkező, az új módszerekre nyitott, bátor tanárokra volt szükség.
Koháry István (1649-1731) gróf, országbíró, dunáninneni és bányavidéki főkapitány, Hont vármegye főispánja, a filozófia Bécsben tanult baccalaureus-a, nagybirtokos, államférfi és költő volt, aki gondosan irányított birtokainak jövedelméből számos módon gyarapította katolikus egyházát és magyar hazáját. Nagy jelentőségű alapítványai és kezdeményezései közül – a magyar történelem tragikus útvesztőinek következtében – az egyik legmaradandóbbnak a kecskeméti piarista iskola bizonyult, amely 1715 óta élő, és az alapító céljának megfelelően működő intézmény. Fönnállásának háromszázadik évfordulóján kilenc tanulmány, saját végrendelete és portréinak szinte teljes sorozata mutatják be Koháry István gazdag életének egyes oldalait: a katonát, a földesurat, a mecénást és a patrónust.
Tartalom:
Ruppert József SchP: Előszó
Mercs István: Egy „labanc” főúr: Koháry István portréja a történeti irodalomban
Kozicz János: A török elleni harcok vitézi hagyománya a Koháry családban
Maczák Ibolya: Koháry István és a régi magyarországi prédikációk
Komjáti Zoltán Igor: Koháry István Heves vármegyei birtokairól
Szirácsik Éva: A földesúri járadék Koháry II. István Nógrád vármegyei központú birtokain
Péterné Fehér Mária: Koháry István, Kecskemét földesura
Koltai András: Koháry István és a kecskeméti piarista rendház alapítása
Jernyei Kiss János: A piaristák kecskeméti temploma
Martí Tibor: Adatok Koháry István és a füleki ferencesek kapcsolatához
Koháry István végrendelete Pozsony, 1723. január 12.