Ha vizuális költészetről hallunk, akkor rögtön a 20. századi képversek, Apollinaire kalligrammái, Kassák Lajos betűversei jutnak eszünkbe, noha a műfaj sokkal régebbi. Első emlékének a Kr. e. 1700-ban íródott phaisztoszi korongot tekintjük, melyen spirál alakban olvashatunk hieroglifikus jelekkel írt szöveget. Európában a 17. század, a barokk ideje a képvers fénykora, hazánkban a 18. században éli virágkorát, köszönhetően több piarista szerzőnek, akik élen jártak a képversek alkotásában.
A képverseknél a szerző az alkotás sorait, a szavakat valamilyen kép vagy alak formájában fogalmazza meg. Ezek a költészet sajátos ágát jelentik, hiszen a szavak mellett a képi megjelenés, vizuális hatás is a szöveg részévé válik, a kettő egymásra 
hat, így alkotnak egységet. Ugyanakkor az esztétikai hatás mellett fontos kiemelni azt is, hogy ez egy verstechnikai megoldás is. A szerzők arra törekedtek, hogy az olvasóikat alaposabb olvasásra, gondolkozásra, a rejtett fogalmak, titkok felderítésére ösztökéljék. A korszakban a poétika a kommunikáció szerves része volt, az iskolai oktatásban kiemelt szerepet kapott, hogy minden diák a költészetet legalább a mesterségbeli tudás szintjén elsajátítsa.
Hazánkban Janus Pannonius és Balassi Bálint költészetében felbukkan is egy-egy képvers, de az első jelentősebb alkotások a 17. századi protestáns szerzőkhöz köthetők. 1607-ben Szenczi Molnár Albert Lusus poetici címmel jelentetett meg antológiát költeményeiből, köztük több képverssel, az az evangélikus Graff András 1637-es poétikájában pedig tárgyalja e verstípus szerzésének különféle módjait. Mösch Lukács SchP (1651–1701)1693-ban kiadott Vita poetica című művében drámai formában veszi sorra a különböző irodalmi műfajokat, melyek között a kiemelt szerepet kap a vizuális költészet, a versműfajok ismertetése közben több képverset is megemlít. Mösch poétikája minden bizonnyal nem maradt hatás nélkül. A poétikaíró Mösch és a Szlavkovszky Benedek SchP (1685–1748) ötletes alkotásai mellett Dugonics András SchP, Kácsor Keresztély SchP is kísérletezett képversek alkotásával. Ugyanakkor nemcsak piarista szerzők, hanem a nyitrai, pozsonyszentgyörgyi piarista iskolák növendékeitől is maradtak fenn e technikával készült opusok.
A képversek egyik jellemző formája a betűnégyzet. Mösch Szűz Mária nevéből alkotott egy mágikus négyzetet, az olvasást a négyzet közepén kell kezdeni, a sor irányát megtörve fordulhatunk felfelé vagy lefelé is, újból változtatva az irányon, mindig ugyanazt a szöveget kapjuk. Mösch meghatározása szerint annyi irányban olvasható ki a szöveg, ahány betű szerepel a négyzetben, így jelen alkotásnál 22 féle megoldást kell keresnünk a szöveg elolvasására.
Kabalista versben minden betűnek van egy számértéke, ha az egy sorban olvasható betűk érékét összeadjuk, az így kapott összeg a keletkezés idejét jelöli. A 18. század második felében a piarista szerzőktől sok ilyen vers maradt 
fenn, valószínűleg a növendékek számára ez az egyszerűbb, ugyanakkor a matematikai ismereteket is mozgósító forma jó versszerzési gyakorlat lehetett az oktatás során.
Csáky Imre kalocsai érsek nagy ünnepségsorozatot rendezett VI. Károly fiának, Lipótnak a születésének a tiszteletére 1716-ban. Csáky a piarista Szlavkovszky Benedeket SchP kérte fel, hogy köszöntse költeményekkel is. A megjelent kötet a versszerzés legmagasabb ismereteiről tanúskodik. Az egyik legjobban sikerült alkotás egy figurális mezosztichon, mely szív alakot formáz. Itt a szöveg közepén szereplő kiemelt betűk (mezosztichon), jelent esetben a cor (’szív’) szó egy szív alakot formáz. A Lipótot dicsőítő versben egyébként megfigyelhető az akrosztichon, mikor a sorok kezdő betűje összeolvasva értelmes szót ad ki (Vngaria), és telesztichon is, mikor a sorvégi betűk együttese bír jelentéssel (Avstria).
Szlavkovszky Benedek kereszt alakban elrendezett verse ugyanezen alkalomból készült. A korszakból kereszt, háromszög, labirintus, háló, zászló, csillag, szív, koszorú, kerék alakban elrendezett verseket ismerünk piarista alkotóktól. Ezek közül különösen érdekes Mösch két verse Szűz Máriáról. A kerék központjában az M betű látható, a kerék küllőinek végpontjai az OOMMAARRIIAA feliratot adják ki. 
A másik versben virág kezdőpontjaiból az Ave Maria olvasható össze.
Bácskai-Horváth Hajnalka
