Könyvtárunk egyik féltett kincse, legrégibb kéziratos kódexünk az ún Biblia Parisiensis. A kötet a XIII. század közepén készült párizsi kódexmásoló műhelyben. Íróanyaga nagyon finom vékony pergamen (velum). A szöveget ún. littera parisiensis írással valószínűleg egy személy írta. A kódex elején megcsonkult, a hiányzó két levelet (Szt. Jeromos bevezetése a Vulgata szövegéhez) a 19. század elején, az újra kötéssel egy időben pótolták, és littera parisisensist utánzó írással kiegészítették.
„Áldott az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek Országa..”
A latin egyházban Aranyszájú (Krizosztomosz) Szent Jánost (347k.-407) szeptember 13-án, a keleti keresztények január 30-án ünneplik Nagy Szent Vazullal és Teológus Szent Gergellyel együtt. A három szent főpap egyikeként, egyháztanítóként tisztelhetjük Konstantinápoly érsekét. Nevéhez kórházak és jótékonysági intézmények alapítása, a mindennapi éltre reflektáló egyházi beszédek és levelek fűződnek. A hagyomány a bizánci rítusú egyházak egyik liturgiáját neki tulajdonítjaés nevét őrzi: Az ikonokon főpapként, rövid szakállal, könyvvel vagy irattekerccsel, magas homlokkal jelenitik meg. Ez az ábrázolásmód köszön vissza a mellékelt metszeten is, ami a könyvtár állományában őrzött Szent János minden munkáját tartalmazó, kétnyelvű, tizenkétkötetes mű első, nyitó kötetéből származik, melyet 1698-ban adtak ki Frankfurt am Mainban. A tulajdonosi bejegyzés szerint az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárból, mint duplum példány került a Kecskeméti Piarista Rendházba, ahonnan 2009-ben hivatalos átadással a Piarista Központi Könyvtárba.
„Istenünk, benned bízók erőssége, Aranyszájú Szent János püspök a te akaratodból mint az ékesszólás mestere és az üldöztetések elviselésének példaképe tündöklik előttünk. Add, hogy megfogadjuk tanítását, és épüljünk rendíthetetlen türelmének példáján. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.”