Könyvtárunk egyik féltett kincse, legrégibb kéziratos kódexünk az ún Biblia Parisiensis. A kötet a XIII. század közepén készült párizsi kódexmásoló műhelyben. Íróanyaga nagyon finom vékony pergamen (velum). A szöveget ún. littera parisiensis írással valószínűleg egy személy írta. A kódex elején megcsonkult, a hiányzó két levelet (Szt. Jeromos bevezetése a Vulgata szövegéhez) a 19. század elején, az újra kötéssel egy időben pótolták, és littera parisisensist utánzó írással kiegészítették.
A címben sorolt italok ma már természetes részét képezik az európai ember táplálkozásának. De ezek alapanyagai csak importcikként kerülhettek Európába, és ezért csak viszonylag későn kerültek be az európai ételkínálatba. A kávét az Európába betörő és Magyarország egy részét megszállva tartó törökök hozták Európába a 16. században. De a kávé kereskedelme a 17. század elején kezdődött velencei kereskedők közvetítésével. A tea és a csokoládé élvezete kicsit később, a 17. század közepén terjedt el Európában. Előbbi Kínából, az utóbbi pedig Dél-Amerikából. Először a jelentősebb gyarmatokkal rendelkező országokban, Angliában, Spanyolországban, Hollandiában lett népszerű, de hamar elterjedt egész Európában.
Ennek a kornak a tanúja könyvtárunk egyik kötete, Philippe Sylvestre Dufour (1622-1687) lyoni patikus, gyűjtő „Drey Neue Curieuse Tractätgen/ Von Dem Tranke Cafe, Sinesischen The, und der Chocolata” c. műve is. A mű első kiadása 1671-ben jelent meg. Könyvtárunk példánya kicsit későbbi, 1688-as kiadású. Dufour keleti ritkaságok iránt is érdeklődő műgyűjtőként, széleskörű kapcsolatokat épített kiutazókkal, világot látott, magas rangú személlekkel. Így levelezésben volt Athanasius Kircher jezsuitával is. Valószínűleg ez is közrejátszott témaválasztásában. Jelen munkája a teával, kávéval és csokoládéval mint gyógyító italokkal foglalkozik. A gyógyító hatások mellett az elkészítésükkel is foglalkozó kötet négy szép metszetet is tartalmaz. Az egyes fejezetek elején az érintett növényt mutatja be egy-egy a termőterületre jellemző „bennszülöttel”. A címlap elé kötött metszeten pedig egy asztal körül jelenik meg a három ital képviselője: a török kávéivó, a kínai teázó, és a dél-amerikai indián.
