"Osztánn háromszor veri meg Lúdas Matyi kendet!'

Fazekas Mihály Ludas Matyijának első kiadásai

 Könyvtári gyűjteményünkben végzett munkánk során többször bukkantunk különlegességekre, nagy kincsekre a könyvtárban őrzött kötetekben. Nemrégiben ilyen felfedezés volt számunkra Fazekas Mihály Ludas Matyijának első kiadása. A felfedezés nemcsak azért nagy öröm számunkra, mert ez a kötet a legritkább magyar első kiadások közé tartozik (közgyűjteményben kevesebb mint tíz példányt őriznek belőle), hanem azért is öröm, mert a mű megjelenésének története is nagyon érdekesen alakult.

Fazekas Mihály (1766-1828) 1804-ben vetette papírra Ludas Matyi történetét, melynek alapját a moldvai csángó folklórban vélik felfedezni az irodalomtörténészek. Fazekas Mihály 1805-ben Kazinczyhoz küldte bírálatra munkáját, ahonnan "jó tanácsokkal és intésekkel jött vissza 1805-ben." Ez kissé elkedvetlenítette Fazekast, aki úgy döntött, hogy majd átdolgozza művét, és elsüllyesztette az íróasztala fiókjában, mivel abban az időben Füvészkönyvének megjelentetésén dolgozott. A mű azonban önálló életre kelt. Nem tudni hogyan, de kéziratban kezdett terjedni. 1815-ben a Bécsben tanuló Kerekes Ferenc - későbbi debreceni professzor - a szerző személyét nem ismerve kiadta névtelenül a Ludas Matyit. A példányszámot nem ismerjük, de néhány példány eljutott Debrecenbe is, és visszajutott a szerzőhöz. Fazekas levélben tiltakozott Kerekesnél a kiadás ellen: "Matyi az én szülöttem. Született 1804ben, betsűlletet tanulni ment Kazintzi Ferentz Urhoz, ki még akkor nőtelen, és Magyar vólt; onnan jó tanátsokkal és intésekkel jött vissza 1805ben. … Egy különös környülállás 1814ben eszembe juttatta, hogy még egy neveletlen fijam van, a’ Matyi. Őtet tehát akkor, tsak azért, hogy ha életben talál maradni, holtom után bestelenségemre ne legyen, a’ mint tudtam körül nyalogattam. Már most képzelheti az Úr, mint hűlhettem el belé, midőn őtet Bétsből, a hová tudja a kurvannya hogy barangolt, egy néhány bába kéz szennyével hozzám, mint egy nyeletlen furkot bevetődni látnom kellett, még pedig azon lutskosan mint 1804-ben a világra ki pottyant..."

Valakinek a vers olyannyira megtetszett, hogy még 1815-ben újra kiadta ponyva-kiadásban, szintén Bécsben. Ez csak helyesírásában tér el az első megjelenéstől, és szintén nagy ritkaság manapság.

Fazekas úgy tűnik nem haragudott igazán Kerekes Ferencre, mert az átdolgozott kiadást szintén Kerekes Ferenc segítségével adták ki 1817-ben Bécsben a Pichler Nyomdában. Ez a kiadás már négy rézmetszetes illusztrációt is tartalmazott. Franz Seraphim Göbwart több kiadást megélt metszetei nem azt a Döbrögi-képet mutatják, melyet ma őrzünk a szereplőről. Sokkal fiatalabb és soványabb, mint amilyennek a ma őt elképzeljük.

A 2 kiadáson sem tüntették fel a szerző teljes nevét, csak az F. M. monogrammot.

Kazinczy, aki elfelejtette, hogy 1804-ben már olvasta és megbírálta Fazekas művét, személye elleni nemtelen támadásként értékelte a verset. Döbrögiben magára ismerve Pethe Ferencet gyanusította meg azzal, hogy nyomtatásban brutálisan megtámadta őt.

Mint látjuk, a Matyi életben maradt, annyira, hogy nincs magyar diák, aki meg ne ismerkedjen vele iskolai tanulmányai alatt.

Honlapunk Elektronikus könyvtárában mind az első, mind a második kiadás teljes digitális változata olvasható.

Irodalom: Szilágyi Márton: Kegyelem és erőszak. Fazekas Lúdas Matyija (OSzK weboldal) Kozocsa Sándor: A Lúdas Matyi-kiadások története (Magyar Könyvszemle 1938.) Fazekes Mihály összes művei I-II. Kritikai kiadás (Bp. 1955.)