Nyitvatartás:

Hétfő - péntek: 9-16

Hétvégén: zárva

Virtuális túra

Virtuális látogatás könyvtárunkban a 3d.orszagjaro.hu segítségével

Könyvtári katalógus

Használati útmutató

Központi Könyvtár katalógusa

Piarista könyvtárak katalógusa

Kapcsolat

Címünk

1052 Budapest,
Piarista köz 1.

Telefonszám

+36(1) 486-4478

E-mail cím

pkk@piarista.hu

Kincseinkből

A kassai Korán

A piarista rend alapításától fogva nyitott volt a változó világra és kereste azokat az eszközöket, amivel a gyermekek nemcsak jobb emberek, hanem jobban felkészültek is lehettek, mint kortársaik. Ezen módszerekkel megismerhették az őket körülvevő világot, megfelelő tudásra tehettek szert, amivel eligazodhattak Isten teremtett világában. Ehhez jól felkészült, széles ismeretekkel rendelkező, az új módszerekre nyitott, bátor tanárokra volt szükség.

2022. 09. 29. – 09:32

Könyvajánlók

Annotációk / Vélemények

A véleményt megjelenés előtt könyvtárunk ellenőrzi.
Értékelés:



Értékelés: Még nem értékelték (0 szavazat)

2018. 05. 08. 11:18:28
Forrás: A könyv bevezetése
Aki nevelésre vállalkozik, annak teljes egészében át kell éreznie azt az igazságot, hogy lelki életet irányítani csak lélekből és lélekkel lehetséges. A nevelés ugyanis nem más, mint a lélek rejtett erőinek, tehetségeinek keltegetése és kifejlesztése, az emberi természet megtermékenyítése, az erkölcsi jónak diadalra juttatása és a legtökéletesebb embertípus megalkotása. Egyszóval lelki munka, melyet csak lélekkel végezhet az ember. Ha a nevelés csupán elméleti és tudományos módszerek ismerete és szakavatott alkalmazása volna, akkor igen sok embert ki kellene zárni a nevelők sorából. A természet kényszerítő hatalma azonban minden embert nevelővé avat. Az édesanyának, édesapának természetadta hivatása, hogy befolyásos szerephez jusson a nevelésben. Aki pedig távolesik a családi élettől, annak élete is, mint erőközpont, előnyösen vagy károsan hat a környezetre. A közvetlen, vagy a közvetett befolyás alól senki sem vonhatja ki magát. Mindenik nevel, mindenki nevelődik! Akár tudós, akár tudatlan. Akár öntudatosan, akár öntudatlanul vesz részt e munkában. E könyv nem is kíván tudományos elméleteket, módszereket adni, csupán egybe akarja foglalni azokat az irányító szempontokat, melyek jórészt az ember természetében élnek, de amelyeknek éles kiemelése és erőteljes hangsúlyozása a legtökéletesebb életforma kialakításához vezet. Hogy melyik az az életforma, annak elgondolása világnézeti felfogásoktól függ. A katolikus világnézet azt az életet tartja ilyennek, amelyben tökéletes harmóniába csendül az ember minden természetes hajlama, készsége és amelyben Isten kegyelmének erejével megszentelődik és istenivé magasztosul az élet. Ezt a legtökéletesebb életet csak magasztos lelkülettel lehet szolgálni s ezt az indításra, előretörésre képesítő, lelket nevelő szellemet akarjuk a lelkekben felkelteni. De mit értünk valójában a katolikus nevelés szellemén? Rövidesen így felelhetünk a kérdésre: értjük a nevelő egész lelkületét átlengő hitet és bizalmat, mely a Szentírás ősi és isteni szavaiból árad felénk: "Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlóságunkra". (Ter 1,26) Ez a hit és bizalom pedig az az állandó tudat és eleven erőktől rugalmas készség, hogy a mi megfeszített akaratunk, céltudatos bölcsességünk és tapasztalattal szerzett gyakorlati módszerünk egyesítve az Istentől mindenkor rendelkezésre bocsátott elégséges kegyelmi eszközlésekkel, megvalósíthatóvá teszik a keresztény életeszmény végső érvényesülését. A cél azonos a földi élet céljával: "Legyünk Isten fiaivá", a módszer, a higiénia, lélektan, neveléstan, kinyilatkoztatás adta elvek alkalmazása, a szellem pedig mélységes hit, mely szerint törtetésünk nem hiú ábránd, vagy gyarló álmodozás, hanem részesedés az Isten teremtő és megszentelő Lelkéből, eleven és személyes folytatása a teremtés és megváltás isteni működésének, melynek végén diadalmas fénysugárban áll az Isten és ember munkájának végső érvényesülése: az üdvözült ember. A katolikus nevelés tehát teremtő és megváltó munka. Ha a világ kialakulása befejeződött volna szűztiszta alakjában, amint az a Teremtő jóságos kezéből kikerült, akkor a nevelő megállapodhatnék az ősi elv mellett: "Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra". De -- és itt vág föl minden erőfeszítés fájdalmas ösztökéje, a kemény és erős Isten világtervének legmélyebb idege, -- az Úr megengedte, hogy alkotásába a rossz tűzcsóváját hajítsák bele. Van rossz. Kisebb erkölcsi botlások mellett vannak hihetetlen bűnök, amelyek atavisztikus bonyolultsággal gyökeredznek a kis- és nagyember idegszálaiban, vérében, lelkében. Az élet komplikált viszonylataiban felmerülő szociális problémák, legyőzhetetlennek látszó tömeghatások, érdekek, intrikák, korlátoltság összegabalyítják az ember lelkében szövött finom fonalakat. Ezért kell és ide kell a megváltói hit, mely azt a sok szertehúzó, széteső szálat szent harmóniába fogja. A katolikus nevelés szellemét tehát jellemzi a teremtői munka mellett a végnélkül bizakodó türelem, a folytonos erőfeszítés, a lendületes akarás, a győzedelmes jóba vetett hit, mert tudjuk és akarjuk mondani: "Miatyánk!... szabadíts meg a gonosztól. Amen". Erre a szellemi magaslatra jutni, ebből a látószögből nézni, ebben a szellemben dolgozni igen nehéz és kemény feladat. Ezt akarja segíteni, szolgálni e munka. A könyv három részben ismerteti e föladatot: a) Hogyan juthatunk föl mi magunk erre a szellemi magaslatra? (I. Az önnevelés.) b) Hogyan kell érvényesíteni a legtökéletesebb életeszményt a gyermekek életében? (II. A gyermek nevelése.) Végül c) Hogyan hathat a vallás-erkölcsi életeszmény a tömegek életére? (III. A tömegek nevelése.) A módszernek kidolgozása és alkalmazása egyéni munka marad. Csak ott tértünk ki részletesebben is valamely gyakorlati pontra, ahol ezt a tárgy fontossága egyenesen megkívánta. Azzal a szent óhajjal indítom útnak a művet, hogy lelket, szellemet közöljön a nevelőkkel s hogy minél több szellem áradjon a nevelés alatt álló emberekre. E könyv célt ér, ha kis mértékben is hozzájárul a lelkek tökéletesítéséhez.