Az első könyv a távcsőkészítésről avagy Galilei és a piarista oktatás
A piarista oktatás elindulása új szemléletet hozott a természettudományos oktatás rendszerébe a 17-18. században. Kalazanci Szent József fontosnak tartotta az olvasás és írás mellett a matematika oktatását is, mint a diákoknak kenyeret adó, praktikus tudományt. Ebben a szellemben tanítottak Kalazancius későbbi követői is, akik közül a firenzei piaristák szoros kapcsolatba kerültek Galileo Galileivel is, egyfajta titkári feladatokat is vállalva a tudós mellett. Galilei gyakorlati megfigyeléseken alapuló tudományos elvei pedig átkerültek a piarista oktatás elemei közé.
A felvidéki Korpona piarista kollégiumának megalapítása a reformáció utáni első plébános, Olasz Pál, később esztergomi kanonok gondolata volt. Keresztély Ágost esztergomi prímás 1720-ban adott engedélyt a piaristáknak a plébániai birtok átvételére. 1720. december 2-án nyitották meg az iskolát 46 tanulóval a túlnyomórészt evangélikus kisvárosban. 1726-ban meg kellett válniuk a plébániától, ezért megvásárolták a Dobai házat, és abban kisgimnáziumot működtettek 1787-ig, amikor a kormányzat lefokozta az iskolát elemi-nemzeti szintre. Minthogy a tanulók létszáma igen alacsony maradt (30-40), az Olasz Pál-féle alapítvány is elfogyott, a rendházat és az alapítvány maradékát átadták a városnak, 1874-ben bezárták az iskolát, és az atyák elhagyták a várost. A jelentőségét vesztett evangélikus Korpona alkalmatlannak bizonyult a piarista pedagógiai munkára.