Nyitra. Piarista gimnázium

1698-ban a privigyei piaristák alamizsnagyűjtés céljából érkeztek a városba. Itt kerültek először kapcsolatba a magyarsággal, és kezdetben innen származtak nagyobb számban a magyarországi piaristák (37 rendtagból 15). 1701. január 29-én Mattyasovszky László püspök és királyi kancellár nagyobb alapítványt tett a piarista iskola, majd 1705-ben egy nemesi kollégium számára. Ez utóbbit II. József 1784-ben bezáratta. A nyitrai iskola gyorsan fejlődött, 1701-ben már 300 tanulója volt, 1707-re teljes gimnáziummá alakult, 1849-től 8 osztályos főgimnáziummá. 1850-ben bevezették a szlovák nyelvű tanítást a latin és a német mellett, 1859-től pedig fokozatosan magyar nyelven tanítanak és adminisztrálnak.

A rendi utánpótlást 1723-tól filozófiai kurzus szolgálja, 1862-től 1894-ig itt tanulják a teológiát a növendékek, míg ezután Kolozsvárott képezik őket.

1899-ben új épületbe költözik az iskola, és a „Szent László Király Gimnázium” nevet veszi fel. Az utolsó, az 1918/1919. tanévben 484 tanulót oktattak. A csehszlovák megszállás után 1919 májusában tartották az utolsó magyar nyelvű érettségit. 1919. szeptember 12-én az iskolát szlovák állami reálgimnáziumnak nyilvánították. A nyitrai rendház az 1930-ban alakult szlovák provinciához került az 1950-es feloszlatásig. Az 1990-es évek elején a szlovák piaristák visszakapták a rendház és az iskola épületét, és utóbbiban szlovák nyelvű gimnáziumot indítottak. Az iskola jeles tanítványai: Padányi Bíró Márton és Prohászka Ottokár püspökök, Rudnay Sándor bíboros hercegprímás, Samassa József bíboros egri érsek, Czuczor Gergely költő.

(Borián Tibor - Koltai András - Legeza László: Piaristák. Mikes K., 2007. p. 58-59.)