A könyvtár nélküli kolostor olyan, mint a fegyver nélküli vár
Hétfő - péntek: 9-16
Hétvégén: zárva
A piarista rend alapításától fogva nyitott volt a változó világra és kereste azokat az eszközöket, amivel a gyermekek nemcsak jobb emberek, hanem jobban felkészültek is lehettek, mint kortársaik. Ezen módszerekkel megismerhették az őket körülvevő világot, megfelelő tudásra tehettek szert, amivel eligazodhattak Isten teremtett világában. Ehhez jól felkészült, széles ismeretekkel rendelkező, az új módszerekre nyitott, bátor tanárokra volt szükség.
A piaristák a történeti Magyarország területén először a Poprád völgyében fekvő Podolinban telepedtek le, jóllehet ez a városka 1642-ben, amikor ott a piaristák megjelentek, a Zsigmond király alatt 1412-ben elzálogosított szepesi városokkal együtt Lengyelországhoz tartozott.
A harmincéves háború hadi eseményei elől Sziléziából menekülő piaristákat Lubomirski Szaniszló krakkói palatinus telepítette le Podolinba. Az első piaristák 1642. november 20-án érkeztek a városba Franco Domonkos házfőnök vezetésével (3 pap, 5 testvér, 10 novícius). A rendház és az iskola alapkövét 1642. december 10-én áldotta meg Sapelius krakkói kanonok Hosszútóthy László váradi püspök jelenlétében. A tanítást 1643. június 18-án ideiglenes épületben kezdték meg. Az első évben már 189 lengyel, német, szlovák és magyar anyanyelvű diák végezte az alsó osztályokat. 1651-re kiteljesedett az iskola oktatása, ebben az évben szentelték fel a templomot is.
Kalazancius örömmel fogadta a podolini alapítást, fönnmaradtak oda írt levelei. A podolini piaristák a 17. század folyamán jelentős missziós tevékenységet is végeztek a Szepességben. A podolini iskola virágkora a diákok létszámát tekintve kétségtelenül az első 100 év volt. A kollégium 14 ezer kötetes könyvtára a régió művelődésének forrásává vált. A rendházat és az iskolát II. József csatolta a lengyeltől a magyar rendtartományhoz. Az algimnáziumot szerették volna főgimnáziummá fejleszteni, de a kis létszám miatt ez csak ideiglenesen sikerült. Az 1918/19-es tanévben mindössze 86 tanulót oktattak.
A podolini rendház adott egy éjszakára otthont a Bécsújhelyből menekülő II. Rákóczi Ferencnek, aki hálából 1703-ban pártfogó levelet állított ki a kollégium számára, és 20 hordó bort rendelt misealapítványként az atyák számára. A podolini iskolában végezte tanulmányait Krúdy Gyula, jeles prózaírónk, aki több novellájában emlékezik meg a szepességi kisváros hangulatos világáról.
1918 decemberében lengyel, majd csehszlovák katonaság szállta meg a várost, de megszakításokkal ugyan sikerült 1919 áprilisában befejezni a tanévet. A szepesi zsupán lefoglalta a kollégiumot, és a rendtagokat kiutasították a városból. 1922-ben a csehszlovák hatóság végleg megszüntette a magyar gimnáziumot. A rend eladta az épületet a szepesi püspöknek, aki szlovák redemptoristákat telepített a piaristák helyére. 1926 májusában a podolini kollégium taneszközeit a budapesti és tatai iskolánkba szállították. A kommunista diktatúra alatt, az 1950-es években a rendház épületében papi internálótábort rendeztek be, majd szeretetotthon lett szerzetesnővérek részére. A rendszerváltozás után visszatértek a redemptoristák.
1992-ben, a podolini alapítás 350. évfordulója alkalmával lengyel, magyar, szlovák és olasz piaristák Josep María Balcells generális vezetésével közösen zarándokoltak el az ősi iskolához, és ünnepi szentmise után az épület falára latin nyelvű emléktáblát helyeztek el.
(Borián Tibor - Koltai András - Legeza László: Piaristák. Mikes K., 2007. p. 59.)
