A könyvtár nélküli kolostor olyan, mint a fegyver nélküli vár
Hétfő - péntek: 9-16
Hétvégén: zárva
A piarista rend alapításától fogva nyitott volt a változó világra és kereste azokat az eszközöket, amivel a gyermekek nemcsak jobb emberek, hanem jobban felkészültek is lehettek, mint kortársaik. Ezen módszerekkel megismerhették az őket körülvevő világot, megfelelő tudásra tehettek szert, amivel eligazodhattak Isten teremtett világában. Ehhez jól felkészült, széles ismeretekkel rendelkező, az új módszerekre nyitott, bátor tanárokra volt szükség.
Ez volt az első magyar területen alapított iskolánk. Pálffy Pál nádor özvegye, Khuen Franc iska, miután a Nyitra megyei bajmóci uradalomból eltávolította az evangélikus lelkészeket és tanítókat, szeretett volna ott létrehozni egy katolikus iskolát. Ezért 1666. február 17-én megállapodott Opatovszky Vencel lengyel piarista provinciálissal egy kollégium alapításáról Privigyén. Az első két piarista, Frankovics Pál és Hanacius Ferenc, március 3-án érkeztek meg Bajmócra. Az iskolát Privigyén 1666. november 8-án nyitották meg. Még ez évben megkezdődött a kollégium építése, amely csaknem 10 évig tartott. A rendházat 1674-ben, az iskolát és a templomot 1676-ban vették használatba. A templomot 1679. szeptember 11-én szentelte fel Pálffy Ferdinánd egri püspök.
A privigyei kollégium már kezdettől fogva a rendi utánpótlás székhelye volt, a novíciusok és a kispapok képzését szolgálta, és a korszerű tanárképzés színtere is lett. A Habsburg-párti Pálffyak miatt a privigyei piaristák sokat szenvedtek 1678-tól Thököly Imre kuruc csapataitól. 1682-ben a várost felgyújtották, az iskola gyakorlatilag tönkrement, a piaristákat kiutasították, ezért Lengyelországba menekültek. Visszatérésük után nagyon megfogyatkozott a diákság (400-ról 163-ra esett vissza). Közben az atyák missziós munkája nagyon eredményesnek bizonyult: a túlnyomórészt evangélikus Privigyén 1692-re csak 2 fő nem tért át a katolikus hitre.
A privigyei iskola kisgimnáziumként működött a 18–19. században. 1911-től 8 osztályos főgimnáziummá bővült. Az utolsó tanév 1918-ban 300 tanulóval kezdődött, de a spanyolnátha, a statáriumok, a rablások miatt többször félbeszakadt. A csehszlovák hatóságok három piarista atyát internáltak, ennek ellenére 1919. május 3-án megtartották az utolsó magyar érettségit. 1919 szeptemberében a piarista kollégiumot szlovák nyelvű reáliskolává változtatták. A piaristák megmaradtak a városban, és az 1930-ban létrehozott Szlovákiai Rendtartományhoz tartoztak az 1950-es feloszlatásig. Az 1990-es évek elején a rendszerváltás következtében újjáéledt szlovák piarista rendtartomány általános iskolát és gimnáziumot működtet az épületben.
(Borián Tibor - Koltai András - Legeza László: Piaristák. Mikes K., 2007. p. 59-60.)
Miskolczi István: A kegyes-tanítórendiek privigyei kollégiumának története. - Vác : Pestvidéki Nyomda, 1907.
