Tata. Piarista gimnázium

Gróf Eszterházy Miklós kezdeményezte az alapítást, de 1764-ben bekövetkezett halála folytán öccse, Eszterházy Ferenc kancellár állapodott meg a piarista tartományfőnökkel, Tapolcsányi Gergellyel a tatai uradalom által biztosított anyagi feltételekről. Az Öreg-tó partján fekvő telken a majki kamalduli kolostor gazdasági épületeiből alakították ki az ideiglenes rendházat, kápolnát és iskolát. 1765. november 13-án kezdődött meg a tanítás minden osztályban. 1767. március 9-én Valero Jakab házfőnök tette le a véglegesnek szánt kollégiumi épület alapkövét.

A rendház építése csak 1806-ban fejeződött be, de az iskola ezután is az eredeti helyén maradt. A gimnázium fejlesztését az állammal 1910-ben megkötött szerződés tette lehetővé. Az iskola új épülete 1912-re készült el, és 1912. október 12-én vette birtokba az akkor már 7 osztályos gimnázium. Korábban a  gimnázium mellett egy „Studium Cameraticum” is működött, amelyet II. József szüntetett meg 1784-ben. 1790-től újból voltak bentlakó diákok. 1931-től az iskola a „Tatai Kegyestanítórendi Gróf Eszterházy Miklós Gimnázium” nevet viselte 1948-ig. Attól kedve Tatai Állami, majd 1951-től máig Eötvös József  Gimnázium a neve. A piarista atyák az államosítás után az 1950. évi deportálásukig maradtak Tatán. A kápolnából a felszerelés nagy részét a kecskeméti piarista
rendházba szállították. A rendházban állami kollégiumot rendeztek be. A rendszerváltás után a piarista rend nem kapta vissza legszebb fekvésű iskoláját (a 20 ezres kisvárosban nem lehet két gimnáziumot működtetni), hanem kárpótlást kapott érte.

Jeles tanítványok: ifj. Andrássy Gyula külügyminiszter, Boltizár József püspök, Böhe Gyula egyetemi orvostanár, Giesswein Sándor győri kanonok, szociológus.

(Borián Tibor - Koltai András - Legeza László: Piaristák. Mikes K., 2007. p. 63.)