Buda visszavétele után 1687-ben nyitottak a jezsuiták gimnáziumot, amely a hozzá csatlakozó filozófiai és teológiai akadémiával együtt a legjelentősebb és legnépesebb hazai iskolaegyüttes volt a 18. század végéig.
A jezsuita rend 1773. évi megszüntetése után egy ideig világi tanárok oktattak, de az iskola színvonala jelentősen csökkent az 1820-as évekre, ezért a hatóságok valamelyik tanítórendre akarták bízni vezetését. Bolla Márton piarista tartományfőnök megfelelő anyagi háttér ellenében vállalta az iskola átvételét a Buda városa és a rend közötti 1832. június 2-án kötött szerződés alapján. A három elemi iskolai osztály költségeit maga a város vállalta, a gimnáziumét pedig az egyetemi alap. A mai Hess András téri Hilton szálló helyén álló épület egy részének rendházzá alakítását a város és az egyetemi alap közösen állta. A piarista iskola Spányik Glicér igazgatásával 1832. október 18-i ünnepélyes beiktatás másnapján kezdte meg a tanítást.
1851-ben a kormányzat elvette a rendtől a gimnáziumot, így a piaristák csak az elemi osztályokban, a budavári "elemi főtanodában" taníthattak. A gimnázium elvételét azzal indokolták, hogy nincs elég embere a rendnek a német nyelvű oktatás számára.
A piaristák az elemi iskolai oktatásban nem láttak nevelési perspektívát, azért a rendházzal együtt 1880 júliusában átadták az egyesített fővárosnak. A gimnázium Királyi Katolikus Gimnáziumként (német tannyelvű) teljesen világi igazgatással és tantestülettel működött 1848-ig, majd egyesítették a budai II. Rákóczi Ferenc Gimnáziummal. Az 1990-es évek második felében újra Egyetemi Katolikus Gimnáziumként működik, egyházmegyei fenntartással.
(Borián Tibor - Koltai András - Legeza László: Piaristák. Budapest, Mikes K., 2007. p. 51.)
