Kolozsvár. Piarista gimnázium

A Báthori István fejedelem alapította (1573) jezsuita kollégiumot a rend feloszlatása után (1773) eleinte egyházmegyés papok, valamint civilek vezették. A kialakított helyzettel elégedetlen Mária Terézia a piarista rendre bízta az intézményt 1776. június 7-én kelt iratával. A szerződés szerint át kellett venniük a volt jezsuita egyetem filozófiai és matematikai kara, a volt jezsuita gimnázium, a nemesi konviktus és a Szent József konviktus (Báthori-Apor Szeminárium) irányítását. A szükséges 20 főnyi tanári kar ellátását az erdélyi kormányzat vállalta. A rend kolozsvári beiktatását gróf Bánffy Dénes királyi biztos végezte 1776. október 15-én, a királynő névnapján. Pállya István kijelölt házfőnök egyúttal átvette az akadémiai templom gondozását is, amely 1724-re épült fel, és az első barokk templom volt Erdélyben. A rendtagok eleinte nem külön rendházakban laktak, hanem az általuk irányított intézményekben. Az egyetemi szintű főiskola (Báthori Egyetem majd 1787-től "Királyi Akadémiai Lyceum") több fakultással rendelkezett: bölcseleti, jogi, orvosi és teológiai (ez utóbbi megszűnt 1786-ban). A teológiai és orvosi akadémiai fakultáson nem piaristák tanítottak, de a lelkipásztori szolgálatot ők látták el. A nemesi konviktust 1784-ben felsőbb intézkedésre bezárták.

A régi gimnázium helyére 1817 és 1821 között új épületet húztak fel, részben a kolozsmonostori apátság köveiből. A Királyi Akadémia 1850-ben az erdéyi főkormányzóság intézkedésére Szebenbe települt át. A 8 osztályos főgimnáziumban 1851-ben tartották meg az első érettségi vizsgát. 1876-ban fényes ünneppel emlékeztek meg a piaristák kolozsvári letelepedésének 100. évfordulójáról. A kolozsvári főgimnáziumban tanultak a jelesebb erdélyi nemesi és polgári családok gyermekei, akik a magyar és katolikus szellemiséget képviselték az I. világháborúig, sőt Trianon után is.

1894-től Kolozsvárott, egy önálló házban (Farkas utca 4.) nyitották meg a rend teológiai és tanárképző főiskoláját, a Kalazantinumot, amely 1916-ig, a budapesti Kalazantinummal való egyesítéséig fontos szerepet töltött be. Önálló havi folyóirata is volt, Kalazantinum néven.

1918-ban Kolozsvár román megszállás alá került, jóllehet Magyarország második legnépesebb magyar városa volt. A gimnázium az Erdélyi Római Katolikus Státus (Egyházmegyei Tanács) tulajdona maradt, így a piaristák továbbra is magyar nyelven taníthattak benne a román nemzeti tárgyak kivételével. Megtarthatták a Mária Terézia Internátust (a nemesi konviktus utódját), a Báthori-Apor Szemináriumot, valamint az akadémiai (Szentháromság) templomot is.1925-ben megalalkult a Romániai Piarista Rendtartomány (Provincia Rumeniae). Kolozsvár lett a tartomány és a rendi utánpótlás nevelésének központja. 1922 és 1939 között újból működött a Kalazantinum. A város a II. bécsi döntéssel újra Magyarországhoz került, és a magyar tartomány házaként 1941-ben megnyitották a magyar gimnáziumot. Piarista gimnáziumként 1948-ig működött, majd államosították. Az iskola neve eleinte 11. számú Középiskola, majd 3. számú Matematika-Fizika Líceum, végül 1999-től "Báthori István elméleti Líceum" lett.

Az 1990-es évek elején a Báthori Líceumban katolikus tagozat nyílt meg a gyulafehérvári egyházmegye támogatásával. A tagozatból 2005-ben önálló "Pázmány Péter Római Katolikus Líceum" alakult a piarista szellemiség örökségével - az egyházmegye fönntartásában.

(Borián Tibor - Koltai András - Legeza László: Piaristák. Budapest, Mikes K., 2007. p. 54-55.)