Máramarossziget. Piarista gimnázium

A máramarosi sóbányák központjában III. Károly király alapította a piarista kollégiumot a kincstári hivatalnokok és a nép gyermekeinek szellemi művelésére. Az előzetes szerződés megkötésére a helytartótanáccsal 1731. július 10-én került sor, de már 1730 decemberében megérkeztek az első piaristák lelkipásztori munkát vállalni. Az iskolát 1731 őszén nyitották meg 28 diákkal. A tanulólétszám fokozatosan emelkedett, mert az iskola népszerűségének nagyon használt a diákok színjátszása. A templom alapkövét 1736-ban tették le. Az új kőépületbe 1775-ben költözhetett az iskola 188 növendékkel. A plébánia vezetését 1792-től az egyházmegye papjai vették át. 1802-ben és 1872- ben tűzvész pusztította el az iskolát, de mindkétszer újjáépítették. Az 1860-as évektől román nyelvet is tanítottak. 1907-től nagygimnáziumi rangot kapott az iskola. A modern gimnáziumi épület 1911/1912-re készült el. Az első világháború elejétől katonai célokra foglalták le, a tanítás szükség adta keretek között folyt. 1920 nyarán a román hatóságok lefoglalták az iskolát, és román gimnáziumot nyitottak. A rendház azonban a piaristáké maradt, sőt itt működött 1922-től 1933/34-ig a romániai rendtartomány noviciátusa. 1940-ben Máramarossziget Magyarországhoz került. 1941-től 1944 végéig magyar tanítási nyelvű piarista, majd 1948-tól államosítva ismét román nyelvű gimnázium lett.

(Borián Tibor - Koltai András - Legeza László: Piaristák. Mikes K., 2007. p. 57-58.)