A török hódoltság idején csaknem elpusztult város a 18. század elején gyors fejlődésnek indult. Gróf Kollonich Zsigmond váci püspök gondoskodni akart a város lelkipásztori ellátásáról és az ifjúság neveléséről, és 1714. október 3-án kelt alapítólevelében alapítványt rendelt az iskola javára, a fönntartáshoz hiányzó összeg fejében pedig a piaristákra bízta a váci felsővárosi plébánia ellátását. Az első piaristák 1714 őszén érkeztek Vácra Zajkányi Lénárt vezetésével, és megkezdték a tanítást. 1716-ban Kollonich püspök Bécsbe került, és a plébánia elvesztése miatt nehéz helyzetbe jutó rendtagokat 1725- ben Berkes András váci nagyprépost segítette ki saját házának rendi célra történő felajánlásával. 1733-ra már hatosztályos lett az intézet 325, majd 400 tanulóval. Berkes András nagyprépost telkén rendház és templom is épült 1727-re. 1733-tól humanista osztályt, majd 1764-től filozófiai kurzust indítottak.
1762-ben gróf Migazzi Kristóf püspök, aki rendszeresen támogatta a piaristák munkáját, szegény nemesi ifjak számára nevelőintézetet állított fel. Ez 1767-ben beolvadt a Mária Terézia által alapított Theresianum nemesi konviktusba. Ezt 1784-ben II. József megszüntette. 1785-ben ugyancsak II. József az elűzött domonkosok épületébe helyezte át az iskolát 10 évig. 1806-ban és 1848-ban háborús megpróbáltatások érték az iskolát, de 1880-ig főgimnáziummá fejlődött.
1852-ben itt állították föl a rendtartomány akkori egyetlen noviciátusát, amely 1947-ig működött. A szűknek bizonyuló iskolaépület bővítésére az 1940/1941-ben új iskola épült a 19. század végi Schuster Konstantin-féle szárny mellé a Székesegyház téren. Az avatóünnepélyt 1941. szeptember 7-én tartották meg. A régi gimnázium üres termeiben diákotthont alakítottak ki. Az 1948-as államosítás után gimnáziumot, majd gépipari technikumot rendeztek be az épületben.
A rendszerváltást követően 1990. július 29-én, a templom búcsúnapján jelentek meg újra a piaristák Vácott. Ismét ide költözött a noviciátus, majd 1991-ben újra indult a 4, később 8 évfolyamos gimnázium.
